Szellemi útravalóm Baranyi Tibor Imre egyik előadása (Isten és az Istenséggel kapcsolatos felfogások), ezt hallgatom útközben az autóban.

Miközben megmártózom a havas tájban, és néha a lábszáram közepéig merülök a hótól láthatatlan pocsolyákban, eszembe jut, mennyivel szűkebb volt a komfortzónám, mielőtt elkezdtem futni. Eljátszom a gondolattal, hogy öt évvel ezelőtt, vékony futóruhában, fagypont környékén, valahol az erdő szélén kiraknak a meleg autóból, és azt mondják: „indulj, 20 kilométerrel odébb, 3 óra múlva találkozunk; fuss, hogy ne fázz, és közben fotózz kedvedre”. Beleborzongok az elképzelt rémületbe – de most a havas táj okozta gyönyörűség borzongat, ami puha takaróként öleli benne szaladó testem.

Bokáig érő, szűz hó – imádom!

Gyönyörű lehet a kilátás tiszta levegőben. Mármint átlátszóan tisztában, nem úgy, mint most, havas-ködös-szürke-tisztán át. Öt éve valószínű, bosszantott volna, de most a ködben is látom a gyönyörűt, és örömmel fogadom, hogy minden pillanat megismételhetetlenül egyedi – miközben minden pillanat magában hordozza az örökkévalóság összes lehetőségét…

…melyet sikerül egy tökéletes kompozícióban megörökítenem:

Sokadszor is hálás vagyok csodálatos testemnek, amiért lehetővé tette e kimerítő töltekezést!

A fotókat OnePlus 3 telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).

200×200 km projekt

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.