Előzmények

Két nappal azután, hogy megvettem az LG V30-at, kaptam egy levelet egy kedves ismerősömtől, benne egyetlen linkkel. Lenyűgözve olvastam – hát micsoda gyönyörűségek ezek egy mobilfotósnak, azt hittem, csak évek múlva jutunk el idáig! A Huawei jött, és az ajtót berúgva szintet ugrott. A bogár ezzel el volt ültetve, már csak meg kellett győznöm magam:

– Zsolti, korábban azt mondtad, nettó 150 ezer forint felett elvből nem veszel telefont. Ha ilyen gyorsan drágulnak a telefonok, akkor inkább keresel a középkategóriában egy jót, és meg is találtad a Nokia 7 plus-t. Különben is, az LG V30 kapcsán láttad, mekkora csalódást tud okozni egy OnePlus után egy gagyi felhasználói felület. Még az is lehet, hogy a májusban, vagy júniusban megjelenő OnePlus 6-os tetszeni fog – és az 270 ezer forintnál tuti jóval olcsóbb lesz.

– Igazad van Zsolti, de ha úgy nézzük, hogy 270 ezer forintért kapsz egy zsebben hordható számítógépet, fényképezőgépet, telefont, navigációt, stb. – mindezt csúcsminőségben, akkor ez nem is irreálisan magas ár érte. És az a sötét szobában, kézből készült, bemozdulásmentes fotó; meg a 3-szoros optikai zoom! Erre vágysz régóta, hogy sötétben is értékelhető fotókat csinálhass, és ha megjelenik egy vad az erdőben, akkor az ne csak egy felismerhetetlen, apró folt legyen a fotódon! Igen, a szoftver, valószínű, csalódás lesz, na de akkor is, már csak a kamerájáért is megéri! A OnePlus meg úgy tűnik, hogy kihagyja a zoomot a 6-osból, de az meg egészen biztos, hogy 3-szoros nem lesz benne!

Három napig rágta a bogár a fülemet, majd április 3-án előrendeltem a telefont. 16-ára ígérték a megjelenést, számoltam a napokat… Péntek 13. délutánjára már beterveztem egy munkát, mikor jött a levél, mely szerint a megrendelt termék átvehető. Szó szerint idézem:

Gyere el érte, akár már ma!

A főnököm (jómagam) szerencsére elég rugalmas, azonnal nyeregbe pattantam, és a Google navigációnak – no meg a gyönyörű tavaszi időjárásnak – köszönhetően egy csodálatos erdei utakat is tartalmazó bringázás után eljutottam az átvevő pontig. Az alábbiakban egy hét tapasztalatai következnek.

Külső

A Huawei P20 Pro – különösen a színátmenetes változat – gyönyörű! Legalábbis dísztárgyként, amíg hozzá nem érsz. Utána azonban már rengeteget ront az összképen a sok ujjlenyomat. Ráadásul az üveg meglehetősen csúszós is, tehát a csinos külső egyáltalán nem mondható praktikusnak, de sebaj, végy egy kellemes tapintású (tapadású), kevésbé ujjlenyomatmágnes tokot (például ezt, postázással együtt 5 dollárért – egy hasonlót már kipróbáltam az LG V30-hoz), és a probléma meg van oldva. Amúgy dicséretes (1), hogy egy átlátszó szilikon tokot is tartalmazott a gyári csomagolás – de ez tapintásra és látványra se javít a helyzeten. Dicséretes (2) az is, hogy képernyővédő fólia is van gyárilag a telefonon.

Kamera

A lényegről egy külön cikket írtam a Pixinfo-ra – itt most csak annyit, hogy okozott meglepetést (még önmagamat illetően is)…

Hardver

A hardvert akár egy szóval is elintézhetjük: tökéletes (minden gyorsan, akadásmentesen indul és működik). Pár dologról kicsit bővebben:

  • Dicséretes (3), hogy az ujjlenyomat-olvasónak a kijelző alatt szorítottak helyet, és rendesen teszi a dolgát, 10-ből 10-szer villámgyorsan felold.
  • A 4000 mAh-s akkumulátor gyorsan tölthető, és intenzív használat mellett is megbízhatóan kibír egy napot (fura, hogy érzésre nem igazán jobb a OnePlus 3-as 3000 mAh-s akkujánál – utóbbi nyilván jobban gazdálkodik az energiával). Legyen azért ez is dicséretes (4).
  • A (sztereó) hangja gyönyörűen szól, és a gyárilag mellékelt USB C csatlakozós füles is nagyszerű (jack csatlakozó nincs a telefonon) – szerintem egyértelműen jobb, az LG V30 Bang & Olufsen hangrendszerénél. Naná, hogy ez is dicséretes (5).
  • Vízálló (IP67)!

Szoftver és felhasználói élmény

Először is a kijelzőbe harapó notch (bemetszés) kérdésről. Én az ellenzői közé tartoztam – már csak azért is, mert alapvetően nem szeretem, mikor valamiből divat lesz, és ész nélkül majmolni kezdik, mint jelen esetben az iPhone X elfuserált kijelzőjét. De a Huawei ha már beállt a sorba, legalább szépen megoldotta: az értesítési sávnak adható egy fix fekete háttér, így a(z Apple megoldásánál szerencsére jóval keskenyebb) bemetszés láthatatlanná válik, és a két oldalán végighúzódó értesítési sáv felfogható a kijelző kiegészítéseként is (félig üres vagy félig teli pohár esete). Külön dicséretes (6), hogy ez a bemetszést láthatatlanná tevő fekete háttér alul pontosan olyan sugarú lekerekítéseket képez a kijelző fennmaradó részének tetején, amilyennel magának a kijelzőnek az alsó sarkai is rendelkeznek.

Sajnálatos (1), hogy ez a részletekbe menő átgondoltság összességében már egyáltalán nem jellemző a telefonra. Mert ha így lenne, akkor például nem maradt volna ki a duplakoppintásos bekapcsolás beállításának lehetősége. Hiányát némiképp pótolja az Always on Display, mellyel a kikapcsolt kijelzőn is megjeleníthető az óra (alatta a dátummal és az akkumulátor töltöttségi szintjével) – hiszen órát régóta nem viselő emberként legtöbbször azért kopogtam be, hogy megnézzem, mennyi az idő. Viszont továbbra is nagyon hiányzik ez a funkció akkor, amikor a telefonomról megy valamilyen lejátszás. Ilyenkor a lejátszott médiát a záróképernyőn egyszerűen meg tudnám állítani, vagy újraindítani, de a záróképernyő bekapcsolásához most meg kell nyomnom a telefon oldalán a bekapcsoló gombot. (Amúgy ezért hiányzik leginkább a régi OnePlus-om: a duplakoppintásos bekapcsoláson túl a kikapcsolt kijelzőre rajzolva tudtam bekapcsolni a vakut, indítani/leállítani a zenét/filmet – ezt tessék koppintani!)

Sajnálatos (2) az is, hogy a Huawei sem tartozik azon kevesek közé, akik egyáltalán (mint pl. a Nokia), vagy csak egy kicsit (mint pl. a OnePlus) piszkálnak bele az eredeti Android szoftverbe, és az EMUI-nak nevezett borzalmon túl rám akarnak erőltetni közel 10 GB-nyi előre telepített, eltávolíthatatlan, és általam jórészt haszontalan szoftvert (bloatware).

Tipp: ezeknek a haszontalan vackoknak az eltüntethetetlen ikonjait gyűjtsd össze egyetlen mappába (húzd őket egymásra), és száműzd egy ritkán használt kijelződarabkára; vagy telepíts egy másik launchert (pl. Nova vagy Apex) – én most az előbbi utat választottam.

Dicséretes (7) viszont, hogy ezek között akad kettő (Fájlok és Telefonkezelő), ami hasznos is, úgy-ahogy szép is, és kezelésük még felhasználóbarátnak is mondható; valamint a Tárcsázó (telefonáló) applikáció se sikerült rosszul.

Sajnálatos (3), hogy a telefon legfőbb kincsének számító kamera szoftverét is joggal érheti számos kritika (részletesen lásd a már hivatkozott cikkemben) – itt most csak egyet említek (amit ott nem). Mikor törlöm egy fotómat, akkor az nagyon praktikusan alapból nem kerül véglegesen törlésre (30 napig még kihalászható a kukából); na de ennek tükrében különösen érthetetlen, hogy miért kell minden egyes alkalommal egy behemót, ronda üzenet formájában az erről szóló információt elém tolni, és a TÖRLÉS gomb megnyomására kényszeríteni?

Még egy kis személyes

Hamarosan 44 éves leszek, és anno az egykori munkahelyem üzemorvosa évről évre tájékoztatott, hogy már nem egészen tökéletes a látásom, és majd idővel szükséges lesz szemüveget hordanom – legalábbis olvasáshoz. De mindannyiszor hozzátette: ez ebben a korban így természetes, majd megkérdezte: akarok szemüveget? Naná, hogy nem! Cseppet sem hiányzik egy újabb tárgy, egy elhagyható, sérülékeny kacat az életembe. Inkább hunyorgok kicsit az apró betűnél. De van az az apró betűméret, amikor már a hunyorgás se segít (főleg bevásárlások alkalmával jön elő a probléma). Ilyenkor a 10 éves, tökéletes látású lányom segítségét szoktam igénybe venni. De mostantól már egyedül is boldogulok – pontosabban a telefonommal: bekapcsolom a kameráját, és 3-szoros zoommal ráfókuszálok a bolhaszarnyi betűkre. :-)

Jut eszembe, van egy a telefont érintő kifejezett előnye is a látásom romlásának: a kijelzőt átállítottam a kevesebb fogyasztással járó alacsony (1493×720 px) felbontásra, és semmilyen különbséget nem látok a 2240×1080 pixeles magas felbontáshoz képest (még hunyorogva se).

Összegzés

Idézem a Pixinfo-ról:

Ha azt kérdezed, megbántam-e a vásárlást, azt mondom nem. A kamera mindent visz. A 3-szoros optikai zoom, és az ISO 102400-nak megfelelő érzékenység valóban új távlatokat nyitnak a mobilfotózásban. Kár, hogy a Huawei szoftveresen nem képes felérni a hardvere színvonalához – pedig minden adott lenne egy szinte tökéletes telefonhoz…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s