Leszámítva a tinédzserként elfogyasztott keddieket, tavaly év végéig tudatosan ellenálltam a sorozatoknak – ugyanazon okból, amiért a számítógépes játékokat is kerülöm (utóbbit továbbra is): pazarlásnak éreztem, illetve érzem a velük töltött időt. Egy kedves barátom már egy éve rendszeresen ajánlotta figyelmembe a Trónok harca sorozatot, és én kétszer is elkezdtem az első részt, de a felénél nem tudtam tovább nézni. Olyan mesterkéltnek tűnt az egész. Aztán novemberben jött a havi 2000 forintért elérhető HBOGO, és én „besétáltam a csapdába”: újra elkezdtem a Trónok harca nézését, és meg se álltam vele a 7. évad végéig (február végén). És innen már nem volt megállás a „sorozatfüggőség lejtőjén”. Sebaj, ez a korszak is véget ér egyszer…
A következő sorozatokat követ(t)em (a *-gal jelölteket feleségemmel együtt – merthogy őt is behúztam a csőbe):
- Trónok harca
- A szolgálólány meséje*
- Képmás
- Westworld*
- Carnivale – A vándorcirkusz*
- Tabu
- Durrellék* (ezt lányunkkal együtt nézzük)
- Twin Peaks (csak most tűnt fel, milyen remek abszurd humora van)
- Twin Peaks (2017) (majd ha végignéztem a régit)
