Szellemi útravalóm Horváth Róbert egyik előadása (Szolidifikáció és felbomlás), ezt hallgatom útközben az autóban (időnként jót mosolygok rajta, de azért értékes gondolatokat is kapok).
Kormos Mátyás János (Kormi Matyi Jancsi) felügyelőúr a holdfénnyel megvilágított teraszról figyeli indulásomat – egyetlen más mobiltelefonnal se tudtam volna ezt így megörökíteni fél órával napkelte előtt.
Leparkolok a 10-es út szélén, a Kopár Csárdánál, és belevetem magam a zöldbe. Elsőre hihetetlen, hogy a főúttól egy karnyújtásnyira, mikor még hallom az autók csörömpölését, már egy mesebeli fenyves tűlevél-szőnyegén futok. Aztán a járművek zaját apránként vadak csörtetésére cserélem, és megkezdődik átlényegülésem…
Megérkeztem. Hálás vagyok a végtelen panorámákért, a fodros felhőkért, a hűvös esőcseppekért, a színes virágokért, a leírhatatlan hangulatokért, erős testemért, a megnyilvánult és megnyilvánulatlan létezésért.
A fotókat Huawei P20 Pro telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?