Szellemi útravalóm Horváth Róbert egyik előadása (Visnu és Siva), ezt hallgatom útközben az autóban.
44 éve és 4 órája született meg a testem. Hamar véget ért ez a nyár. Pedig még frizurával is készültem rá. De valójában kopaszságomnak semmi köze a nyárhoz. A kopaszság túl azon, hogy iszonyú jó érzés, kiváló tudatmódosító. Megtanít felülemelkedni a hiúságon, és hozzájárul ahhoz, hogy többnek érezzem magam a testemnél. Megtanít elengedni egy félelmet: jaj, vajon milyen (lesz) a hajam? Gyerekkoromban büntetés lett volna, ha kopaszra nyírnak. Ma ajándék. Akárcsak futni és fotózni.
A fotókat Huawei P20 Pro telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).
