Szellemi útravalóm Szmorad Csaba egyik előadása (A gondolkozás hatalma, a gondolkozás uralma), ezt hallgatom útközben az autóban.
Ha egy bizonyos fokon az uralkodó valóban uralkodó (…), ez azt jelenti, hogy azzal a hatalommal, amelynek a birtokosa, eggyé válik. Tehát nem úgy kell elképzelni, mint – hasonlatképpen – amikor mondjuk egy vadlovat egy arra hivatott személy szeretne betörni, és azt a dinamikus folyamatot elképzeljük, amikor még küzdenek egymással: az egyik szeretné az irányítást megvalósítani, a másik, az erőoldal pedig ennek mintegy ellentmond, és ennek van egy dinamikus folyamata. Amíg ez a dinamikus folyamat zajlik, addig az uralom nem teljes. Az uralom akkor válik tökéletessé, amikor ez a kétpólusúság mintegy fölszámolódik, és az uralkodó eggyé válik az erővel; akként, hogy abban nem feloldódik, hanem önmaga tökéletes identitását megtartja.
Többnyire uraltam – csak nagyon ritkán hagyta el a számat egy alig hallható „bazmeg”, tüskés bokrok között bóklászva és négykézláb mászva.
A fotókat Huawei P20 Pro telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).
