Szellemi útravalóm Virág László egyik előadása (A nő mint feloldó és megszabadító hatalom) – ezt hallgatom útközben az autóban (egy hete csak az első felére jutott idő).

Tegnapelőtt még a Balaton vizében hűtöttük magunkat, mára egy kis ősz-kóstoló érkezett – beröpít a nyirkos-hideg szél a számomra mindig kedves Mecsek erdejébe.

Pazar a panoráma a Sós-hegyi kilátóból!

A Büdös-kúti kulcsosháznál három „itt felejtett” sörös doboz, egy félig elrágott csomag ropi, kóla, és Csabi 2018. 06. 29-ei barackpálinka maradéka fogad. Az igénytelen turisták, akik nem képesek magukkal vinni a szemetüket…

Kuka nincs sehol (jogos, hisz minek: ha fel tudod hozni, le is tudod vinni), legalább összenyomom, és egy kupacba hordom a sörös dobozokat, hogy ne fújja őket szét a szél. Azér’ ezt a pálinkát csak megszagolom. Finom az illata! Igaz, hogy autóval vagyok, és komolyan szoktam venni, hogy amikor vezetek, nem iszom alkoholt (sőt, még előtte se, nem csak vezetés közben :)), de most csak 8 kilométernyi autózásra vagyok a szülői háztól, egy „pár centis”, apró kortyot engedélyezek magamnak. Nem voltak hülyék a régi öregek, akik egy felessel indították a napot – kimondottan jól esik az üres gyomromon keresztül szétáradó forróság. Elropogtatok még két szál ropit, aztán emelkedett hangulatban távozom.

A Büdöskút nem csobog, de a Feri forrásnál rátöltök egy kis vizet a pálinkára.

Ezek az emlékhelyek mindig oly csodásak… Szánom azokat, akiknek ilyen tájidegen förmedvényekre van szüksége az emlékezéshez.

A Büdös-kúti kulcsosházhoz még többször visszatérek – ez a térképre rajzolt virágom középpontja.

És mire legutószor futok erre, megérik bennem a gondolat, mint egy finom gyümölcs, melyből akár zamatos pálinka is készülhet: kár lenne itt hagyni Csabi pálinkáját, még a végén valami baja esik, mielőtt emelkedett pillanatok katalizátora lehetne. Kicsit zavarni fog a futásban, de már nem sok van hátra – én ezt a pálinkát magammal viszem! Ám épp mielőtt a házhoz érnék, kilép az ajtaján egy álmos fejű alak. Így foszlik köddé a pálinkásüveggel futás terve…

Vajon hallották, hogy ott motoszkálok, csak nem mertek kijönni, mert azt hitték, vaddisznók tapossák a sörös dobozokat? Néhány meg nem történt eshetőség felidézésén jól szórakozom még egy darabig:

  1. Épp mikor meghúzom az üveget, nyílik az ajtó.
  2. Rögtön az elején elhozom a pálinkát, és most üveggel a kezemben találkozunk.
  3. Sikerül a tervem, és ébredésre, a pálinkának nyoma vész. Pedig a gazdája még gondolt is rá este, hogy be kéne vinni, de hát hová tűnne innen a ház elől, ahol ráadásul jó hűvösben lesz az éjjel?

Kukucskő:

A fotókat Huawei P20 Pro telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).

200×200 km projekt

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.