Mielőtt esetlegesen a feledés homályába merülne, leírom új otthonom megtalálásának történetét.

2018. december 29-én feleségemmel megbeszéljük, hogy elválunk. Ettől kezdve gondolataim nagy része e körül forog: hova, hogyan tovatoé, és persze mennyi pénzből? Házunk 1/8 része az enyém, ez a legeslegjobb esetben is csak 8 milliót jelent, így nem kérdés, hogy hitelt kell felvennem. Megkérem apámat, adja el a pécsi panellakását, költözzön hozzám, és akkor még kb. 10-12 millióval „beljebb vagyok”. Igen, ez jó ötletnek tűnik – rendhagyó, emlékezetes, magányos, napsütéses szilveszteri túrámon meg is beszélem vele. Eszembe jut Iván barátom: említette, hogy ismer egy jó hitelügyintézőt, elkérem tőle a telefonszámát. Felhívom legrégibb jóbarátomat is, kivel fél szavakból is értjük egymást, bár csak nagyon ritkán találkozunk. Miután meghallgat, elmeséli, hogy ő már épp el is vált feleségétől, és velem együtt hat ismerősével történt hasonló… Szerinte is jó ötlet apámmal összeköltözni – apám nyugodt természetű, nem fog zavarni.

Elkezdek keresgélni az eladó ingatlanok között. Új autó is kell, maradjon a felújításra is, és 10 milliónál ne legyen több a hitel – úgyhogy 23 milliónál lövöm be a felső határt. Akad néhány kompromisszumos megoldás a közelben (nincs csatorna, fúrt kút adja a vizet, rossz az út); de engem annak gondolata zavar egyre inkább, hogy apámmal éljek. Szeretem őt, tényleg nyugodt, biztos jól meglennénk, de újra kerülgessük egymást, mint mielőtt boldogan „kirepültem a családi fészekből”?

Brainstormingra hívom az ismerőseimet a Facebookon, ki mit csinálna a helyemben? Jönnek az ötletek: mobilház (utánanézek: 12 millió alatt nem találok olyant amibe szívesen költöznék, és ehhez még hozzájönne a közművek bekötése, a telek ára, stb.), lakás (miután alig több mint egy éve az erdő szélén, családi házban lakom, kösz nem, ezt kizárhatjuk), vagy itt ez a MAX40 projekt, „szerintem vedd fel velük a kapcsolatot” – javasolja egy falubelim.

Megfogadom a tanácsát, mert nagyon szimpatikus a kezdeményezés: 40 négyzetméter alapterületű, két szintes szalmabála ház, a közvetlen kertkapcsolat, valamint a környezetbarát kivitelezés és fenntarthatóság fontosságát szem előtt tartva. Írok hát nekik: „pénzem nincs elég, de lelkes vagyok, és dolgoznék rajta, blogolnék róla – kipótolnátok ami hiányzik”? Kedves válasz érkezik: „a nincsből nincs mit adni” – ők is arra várnának, hogy közösségi finanszírozásból megvalósulhasson a projekt…

Közben letisztul bennem a gondolat: határozott visszalépésnek érezném az összeköltözést apámmal. Nem, inkább mégse legyen így! Átállítom a hirdetéskereső felső értékhatárát 12 millióra. Ezzel együtt persze tágítanom kell keresésem sugarát is – a közvetlen közelben legfeljebb telket kapok ennyiért. Nehéz ügy: a lányom iskolája miatt ne legyen túl messze, de ne is legyen „drága”. Ráadásul most az erdő szélén lakom, és szeretnék valami hasonlót, egy nyugodt, csendes helyet, szép panorámával.

Január 22-én elkezdem élőben is szemrevételezni a kínálatot: Tahitótfalu, Visegrád, Dunabogdány, Pilisszántó… – többnyire napsütésben, remek hangulatban telnek az órák, szép, vagy legalább érdekes helyeken járok; de a lényeget tekintve a felhozatal siralmas. Legtöbbször 30-40 éves, bontandó, vagy erősen felújítandó faházakat mutatnak az ingatlanközvetítők – mindezt olyan arccal, mintha a legjobb, legkihagyhatatlanabb lehetőséget villantanák meg előttem. Én mégsem tudok lelkesedni…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.