Keresem új otthonom #2: legyen jurta!

Nem hiszem el, hogy ez ennyire nehéz! Miért kell több tízmillió forint egy otthonteremtésre? Basszameg veszek egy telket, és felállítok rá egy katonai sátrat! …lehet, hogy ez nem is hülyeség – a saját magam által a fülembe ültetett bogár a lakójurta ötletéig röpít.

A jurta egy mozgó hajlék, “sátorszerűen” működik! Folyamatos gondoskodásra és gondozásra szorul! Nem vagyunk építési vállalkozók, a jurta pedig nem kőház, hogy ahova lerakjuk, úgy is marad 100 évig! A tulajdonos feladata, hogy az első szívességből történő bemutató felépítés után megtanulja kezelni, gondozni, lebontani, felépíteni! Aki ezt nem tudja megtenni, az még éretlen a jurta világára. Aki pedig meg tudja tenni, annak a jurtájában ott a világmindenség.

Gyönyörű gondolat – azonnal beleszeretek! És apránként egyre lelkesebb leszek! A jurtával mennyi mindent elengedhetek: nem kell építési engedély, nincsenek merev falak, egy organikus kör forma az „alaprajz” – álmatlan éjszakákon tervezem leendő életem a jurtában, melyre még ereszcsatorna se kell! És mennyivel olcsóbb egy háznál! JURTA 8 méteres, téliesített 1.050.000 Ft – nagyszerű, ez kell nekem! Felhívom Attilát, aki minden kérdésemre nagyon kedvesen válaszol – és megbeszélem vele, hogy február 19-én, a farsangi szünetben lányommal felkeressük zalaegerszegi műhelyében.

Február elején feleségem felrakja a házunk hirdetését az ingatlan.com-ra. Másnap már jön is egy érdeklődő, aztán a héten még hét. Majd a következő héten is hét.

Én pedig immár telket keresek leendő jurtámnak: Pomázon és Pilisszántón nézelődöm. Pilisszántó különösen vonz: a hegyoldalból gyönyörű a panoráma, és nincs is messze. Egy munkáját komolyan vevő ingatlanközvetítő (ritkaság!) talál itt nekem egy erdőszéli telket. Az én autómmal megyünk megnézni négyen: az ingatlanos (kinek autója épp szervizben van), lányom, a barátnője és jómagam. Erdei földúton haladunk, napsütésben, mesés hangulatban. Egy nagyobbacska gödör előtt kicsit rágyorsítok, nehogy benne ragadjunk. Nagy csattanással törik szét a bal első kereket körülölelő műanyag dob, melynek darabjait magunk mögött hagyjuk. Megállok, összeszedegetjük a törmeléket – a lányok maradni akarnak. „Most nem érünk rá játszani” – mondom nekik, és megyünk is tovább.

Kicsit távolabb akkora árok van előttünk, hogy egyértelművé válik: meg kell fordulnunk. Megpróbálom a manővert a szűk erdei földúton, de az útszéli „föld-padkára” olyan „szépen” felfekszik az autó alja, hogy teljesül a lányok kívánsága: maradnunk kell. Egy fiatal fiú jön szembe robogóval. Próbál segíteni, de hiába tolja – a lányokkal együtt – elölről vagy hátulról az autót, az egy centit se mozdul. A srác a közelben lakik, hazamegy ásóért. Próbálok vízszintesen beásni az autó alá, de hiába. Az erdőben talált rongyot, a csomagtartóból elővett szatyrot, faágakat próbálunk az első kerekek alá gyömöszölni, de azok nem akaródznak ráharapni, nem tudják lehúzni az 1,4 tonnás járgányt a kemény földsáncról. A fiú az ásóval együtt hozott egy lécet is otthonról. Két órányi hiábavaló próbálkozás után az ingatlanos javaslatára a lécet az emelő alá rakva felemelem a bal hátsó kereket. Beülök, kapcsolom az egyest, gáz, kuplungról le… és sikerül – végre elszabadulunk!

Jóval a tervezett időpont után, de megérkezünk a helyszínre. Nem mondom, hogy azonnal beleszeretek, de tetszik a telek erdőszéli elhelyezkedése, a kilátás is szép, és az ára is jó – csak a szomszédok vannak túl közel, és a telek rendezetlen, bekerítetlen. Lányomnak viszont nagyon bejön úgy ahogy van… Este felhívom még a segítségünkre érkező fiút, hogy emlékszik-e a korábbi találkozásunkra? Ugyanis hazafelé jövet lányomnak eszébe jutott, hogy egy korábbi pilisszántói ingatlannézésünk alkalmával elment mellettünk egy robogós, kinek hatalmas testű kutyája majd felborított mindkettőnket. A fiú először meglepődött, hogy a kutyája nevét is tudom, aztán már emlékezett a korábban történtekre.

Összeállt a kép: kalandos utunk, Pilisszántó iránt érzett vonzalmam, relatíve olcsó telek, találkozásaink a fiúval – mind egy irányba mutatnak: megtaláltam leendő otthonom, ahova a jurtámat építhetem!

Február 19-én meglátogatjuk Attilát, a jurtakészítőt. Könnyen megtaláljuk a közös hangot, szimpatikus ember, találkozásunk végén még egy italra is meghív minket. Megbeszélem vele, hogy hamarosan keresni fogom.

Ezen a héten tízen nézik meg a házunkat, és – bár ekkor még nem tudjuk – köztük vannak vevőink is (ekkor még azt se sejtjük, hogy közülük az „ember” egy általam különösen kedvelt zeneka’ tagja, „a magyar zene Monty Pythonjainak” egyike, azaz egy Bëlga; az „asszonynak” meg van egy nagyon aranyos, punk, kétésfél lábú kutyája)!


,

Feliratkozás

Email értesítés az új bejegyzésekről:

200×200 km könyv

2013 tavaszától kezdődően több mint 8 éven át futottam és közben fotóztam. Ez volt a 200×200 km projektem első fele, melyből könyvet készítettem, amit letölthetsz PDF formátumban… További részletek →

2 hozzászólás a(z) “Keresem új otthonom #2: legyen jurta!” bejegyzéshez

  1. Sáringer Éva avatar
    Sáringer Éva

    Szia! Sikerült a jurtát megvenni? Milyen? Engedély kellett?
    Üdv Sáringer Éva

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt szereti: