A föld mint purgatórium

„Nem gondolom azt, hogy a reinkarnáció és a mi nyugati értelemben vett túlvilágképünk összeegyeztethetetlen. A reinkarnáció tana azt tartja, hogy aki kitöltötte a sorsát ezen a világon az a következő életében vagy a nirvanába kerül vagy visszatestesül a földre, hogy újra megostromolhassa a teljességet. A mi világnézetünk meg azt tartja, hogy az, aki ezen a világon kitöltötte az idejét, az a mennybe vagy a pokolba kerül. A purgatórium az én szememben nem nagyon különbözik ettől a földtől. A purgatórium a tisztító tűz, amiről azt tudjuk, hogy oxigént használ el és az embert emészti. Az égés, ami a tisztító tűz, az a belső égés. Az ember egy kályha, azért iszik, hogy a kályhát oltsa, és azért eszik, hogy tűzifával táplálja a kályhát, azért fújtat, hogy oxigénnel táplálja a tüzet. Ugyanúgy szén-dioxidot bocsájt ki, mint ahogyan a tűz. (…)

Tehát az én szememben a tisztító tűz és a föld szinonimák. A keleti szellem tisztító tűzként gondol arra, ami nem jut végső állapotba, hanem visszakerül a földre. Az ember a teljességben, a végső állapotban nem nyeri el azt a karmát, ami a földi létbe visszakényszeríti, ilyen értelemben a lénye teljességre jut. Aki nem jut teljességre, az egy újabb kályha képében a földre visszakerül, hogy kiégjen belőle az, ami halandó, és megőrződjön belőle a szén esszenciája, a gyémánt, amiben a halhatatlanságra jut. Ez a prima materia, ez a lét esszenciája, és ez a magasabb érvénye és célja a földi létünknek.”

Puzsér Róbert beszédének átirata