Gömörszőlős, nem hallottam róla az idei tavaszi napéjegyenlőségig. Ekkor tudatta velem egy kedves ismerősöm, hogy ő ott lesz a Berczik Ági féle gyógynövény táborban, és ha van kedvem, tartsak vele. Idézem:
„Gömörszőlősön kb. 15 éve jártam először, amikor még a kéktúrát csináltam. Kb. 50 fős falu, úgy néz ki, mint egy skanzen, tiszta idill… Ágnes biológus, anno az egyetemen a gyógynövényekre specializálódott és 30+ éve ezzel foglalkozik. Az utóbbi időben ráállt az oktatásra ill. gyógynövényes séták és gyógynövény ismereti táborok szervezésére. További plusz, hogy napi 3-szori ellátás van az ottani Ökológiai Intézet konyháján (ez a Gyulai Iván féle intézet), ahol a szakácsnő Franciaországban tanulta a mesterséget és 6 csillagos szállodákban se lehet jobbat enni… Én már nem is tudom, hogy a gyógynövények miatt vagy az Andi főztje miatt járok-e vissza, de utóbbi legalább annyit nyom a latba. A lényeg, hogy ha bármilyen szinten érdekelhet akkor még van 1 vagy 2 hely. Nem szükséges előzetes tudás, nem szükséges minden programon részt venni, mindig vannak akik csak pihenni (és enni :-)) jönnek. Én mindig kapacitálom az ismerőseimet és volt aki már jött velem meg lesznek is a jövőben – gondoltam veled is megosztom, hátha kedvet érzel egy kis kikapcsolódásra arrafele.”
Éreztem a kedvet, olyannyira, hogy miután ismeretlenül felhívtam Ágit, és tisztáztuk, hogy bundás barátom is jöhet, még aznap lefoglaltam a helyünket.
És most itt vagyunk a szlovák határ menti dombokon, jéghideg hajnalon deres füvet taposva, a kelő Nap fényével festett ég finom színátmenetében gyönyörködve, a falu bájos templomának tornyára visszatekintve; és úgy érzem, jobb helyen aligha lehetnénk. Vasárnap pedig a „falu sánta kutyája”, Zizi is csatlakozik hozzánk, így két okos ebbel együtt szemezhetek a több tucatnyi szarvassal. Alighanem ide visszatérünk még…

Hozzászólás