Az esőáztatta buja zöld párájából egy vadállatokkal benépesített mese bontakozik elém. Nyulak szaladnak a szántóföldön, vágtázó szarvasok fehér fenekének szinusza görbíti mosolyra a számat, vadkecskék szökellnek mekegve a magasba a bánya peremén, földet túró vaddisznókat lesünk titokban. Egy vadmalac felénk fut az úton, megszólítom hát illedelmesen: „Jó reggelt! Bocs, de rossz irányba jössz, most mi mennénk arrafelé!” – erre udvariasan kitér. Így volt, mese volt, tán igaz se volt. Aki nem hiszi, járjon utána!

Hozzászólás