Balra sötét erdő, jobbra aranybarna szántóföld – a kelő Nap fényét tükröző Hold nyugodni készül. Minden önmaga ellentétében nyer értelmet. Miként Cimbi fegyelmezettségének megnyilvánulásához kellenek az őzek; paradox módon ahhoz is kell valaki, hogy észrevegyem: a legfontosabb önmagamnak elég lenni. Péliföldszentkereszt érdekes hangulatokkal gazdagít, de nem fotogén, túl sok a művi, a „szentségtelen szenteskedés”…

Hozzászólás