Hatodik érzékem, négylábú, kócosseggű, kockafejű, bundás barátom settenkedésével jelzi, hogy többen vagyunk, mint gondolnám. Igen, már látom, egy szarvasóriás fejetlen torzója feszül a fák közé… Gyönyörű agancsa csak akkor válik láthatóvá, mikor annak viselője közeledésünkre elszalad. Cimbi ösztönösen terelné, de elég csak annyit mondanom: „nem-nem, héka” – és cimbiózisunk ezúttal is meseszépen megnyilvánul…

Hozzászólás