Két hete Péliföldszentkereszten, a Lourdes-i barlangnál egy kedves, közvetlen fiúval beszélgettem, aki több mint egy évtizede hordja onnan haza az emlékei szerint soha el nem apadó forrás vizét. Ajánlotta, hogy menjünk el a Jankovich-barlanghoz, ahonnan gyönyörű a kilátás a Dunakanyarra. Akkor másfelé vitt az utunk, most jött el a barlanglátogatás ideje; és akárcsak akkor, most is (részben) a közel hat évvel ezelőtti nyomunkban lépdelünk. Akkor Cimbi mindössze 8 hónapja látta meg a napvilágot, Ervin barátom pedig még tanárként terelgette gyerekcsapatát a kíséretünkben – fotóim nélkül már talán el is felejtettem volna. 2031-re vajon ebből mi marad?

Hozzászólás