Kategória: Futográfus
egy fotós futó kalandjai
-
#482 • 2018. 12. 26. • Szeged
Szellemi útravalóm Hamvas Béla A láthatatlan történet című írása – ezt hallgatom hangoskönyvként útközben az autóban. Goethe mondja, hogy a színek a fény szenvedései és tettei. Most már az ember érti, hogy a zene nem egyéb, mint a hang szenvedései és tettei. Idén két hétvégén nem futottam, helyette egyszer pénteken, egyszer pedig hétfőn ünnepeltem futócipőben…
-
2018-as „megmozdulásaim” egy percben
Kicsit sajnálom, hogy az ehhez hasonló összefoglalókkal szinte soha nem várják meg a tényleges év végét – de a Strava vizuálisan is olyan szépen összefoglalta az idei futásaim, bringázásaim, gyaloglásaim statisztikáját, hogy muszáj megosztanom: Frissítve – ez most már a tényleges teljes tavalyi évem összefoglalója:
-
#481 • 2018. 12. 23. • Esztergom: Búbánatvölgy, Szamár-hegy
Szellemi útravalóm Hamvas Béla A láthatatlan történet című írása – ezt hallgatom hangoskönyvként útközben az autóban. Mi a mágia? Leereszkedni arra a helyre, ahol minden egy, s erről a helyről cselekedni. A mágus tűzzé válik, vízzé, levegővé, démonná, vihart támaszt, szép időt, vizet fakaszt a sivatagban, aranyat facsar a homokból. Már nem ember. Hatalom. Túllépett…
-
#480 • 2018. 12. 16. • Esztergom: Dobogó, Savókúti-tisztás – Pilismarót
Szellemi útravalóm Hamvas Béla A láthatatlan történet című írása – ezt hallgatom hangoskönyvként útközben az autóban. Minden dolog csak jelkép. Valami másnak, mélyebbnek, bensőbbnek, rejtettnek látása, átélése, megértése, kimondása. Havas, csúszós az út, ezért tegnap lent hagytam az autót, és így most gyalogosan találkozhatok – házunktól egy kőhajításnyira – ezzel a megejtő látvánnyal; melyben a bent…
-
#479 • 2018. 12. 09. • Esztergom: Forrás-tó, Csenke-patak, Dédai-tó, Kikericses
Szellemi útravalóm Hamvas Béla A láthatatlan történet című írása – ezt hallgatom hangoskönyvként útközben az autóban (akárcsak 2016. február 14-én). Tény, hogy a láthatatlanban minden összefügg. A nyitókép oly csábító, hogy pillanatokon belül belevetem magam az arany-lila fényekkel festett, erős széltől hullámos táj-tengerbe. A tó magánterület, ezért csak a kapun át fotózhatom: A kapun innen…
-
Egyik legnagyobb 2018-as élményem
Az év vége közeledtével megosztom Veled egyik legnagyobb idei élményem. Tisztán emlékszem, mert nagy hatással volt rám: november elsején történt, mikor kaptam egy levelet a PayPaltól, mely szerint a 200×200 km projektemnek új támogatója van. Elárulom, régóta nagy dilemma számomra, hogy érdemes-e ezt a rengeteg időt és energiát beleölni valamibe, aminek „kézzelfogható” hatása (egyelőre) néhány…
-
#478 • 2018. 12. 01. • Esztergom: Szent György árok, Kis-tói-dűlő
Szellemi útravalóm ezúttal a csend, pontosabban az autó zúgása – mivel elfogyott a mobil adatkeretem, és a telefonomra nincs letöltve semmilyen hanganyag. Vonz a víz, muszáj lemennem a partra, és hallgatnom a hullámok partra vetődésének dallamát. A bazilika mindenhonnan figyel. Ilyent se láttam még: kutyasétáltatás autóval, bicikliúton! Aztán a kanyar előtt ajtó nyílik, és kutya…
-
Az összes (fotós) futásom egy interaktív térképen
Régóta szerettem volna együtt látni az összes futásom, egy térképen, és most elkészültem vele – íme futókalandjaim térképe. Az egér görgőjével (vagy arra alkalmas eszközön két ujjal) zoomolhatsz; a jelölőkre kattintva (bökve) pedig megjelenik a futásom „címlapfotója”, címe (sorszáma, dátuma, helyszíne[i]) és a róla szóló blogbejegyzés linkje. (A térkép csak azokat a futásaimat tartalmazza, ahol…
-
#477 • 2018. 11. 25. • Esztergom: Vaskapu-erdő, Bari-hegy
Szellemi útravalóm Hamvas Béla A bor filozófiája című írása – ezt hallgatom hangoskönyvként útközben az autóban. Minden cseppjét, vagyis szavát imádom! Ha egyedül vagy és kint, mindig keress távlatot; a bor szereti a magasságot és a kilátást, és szeret felülről nézni. Megérkeztem, de még az autóban ülök; a szélvédőn és a tetőn esőcseppek kopogtatnak. Mielőtt…
-
Túl a 200×200 km projektem harmadán
Rögtön az elején tisztázom: a 200×200 km projekt nem az „emberfeletti” teljesítményről szól (havi 200 kilométert bármelyik egészséges felnőtt ember meg tud tenni) – ez legalább annyira belső utazásom története, mint hosszútávú kitartásomé. Legtöbbször értetlenül pislogó tekintetek előtt állok, mikor szóba kerül, hogy havonta 200 kilométert futok, biciklizek, sétálok, túrázok – 200 hónapon át. Szinte…
-
Futókalandjaim élettörténete
Sokan kérdeztétek, hogyan készül egy-egy futográfus bejegyzésem, mire megy el az a 10–14 óra, amit az írások végén, a támogatás-blokkban említek. (Valójában senki nem kérdezte, de ez egy bevett szófordulat, ha mesélni akarsz valamiről. Illetve komolyra fordítva a szót, azért is találom e témát említésre érdemesnek, mert sokan – ezúttal tényleg – hiszitek azt, hogy…
HALASIZSOLT 