Kategória: Könyv
könyvekről szóló bejegyzések
-
Marcel Rufo: Engedj el! – Leválás, önállóság, szabadság
Ez a könyv alapvetően csak úgy „átment rajtam” – nem mondott sok újat, de néhány történet által azért kicsit jobban megvilágította a címbéli témát. “Kötődnünk kell, itt vagy ott, de soha ne engedjük, hogy megkötözzenek.” Születésekor a kisbaba nem szakad el azonnal az anyjától. A szimbiózisnak nevezett időszak rendkívül fontos a számára, hiszen ebből merít
-
Lévai Balázs: Lovasi – Idáig tudom a történetet
Ha engem kérdeznének, biztos nem haverkodnék magammal, ezt szögezzük le elöljáróban. Sokszor idegesítő fasz vagyok. Előbbi mondatokkal kezdődik a könyv. Egy ismerősöm mondta, hogy Lovasi soha nem volt neki szimpatikus, most a könyve után még kevésbé az. Én épp fordítva érzem: Lovasi számomra mindig szimpatikus volt, és a könyve után kedvem lenne felhívni, egy borozgatós
-
Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság
Egy újabb Vekerdy könyvnek értem a végére, melyet az előzőhöz hasonlóan ajánlok minden gyakorló szülőnek. Vajon mire van szükség ahhoz, hogy gyerekeink érvényesüljenek, beváljanak az életben? Valóban annyi mindenre, és olyan eszeveszett tempóban, mint azt a világ ma sugallja? Vekerdy Tamás szerint a válasz: nem. Nem az lesz sikeres felnőtt, aki kisgyerekkorában már felnőtt módon
-
Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak 1–2.
Ahogy már írtam, „Vekerdy Tamás gondolatait jó olvasni”, és jó arra gondolni, hogy számunkra többnyire így természetes – nem kellett külön odafigyelnünk például arra, hogy elég sokat játsszunk, foglalkozzunk Lucával (vagy hogy ne tiltsuk/féltsük túlzottan mindentől; hagyjuk önállóan cselekedni, még ha ez több időt is igényel; ne verjük; stb.). Mégis úgy érzem, hogy sokszor hibázok:
-
Vekerdy Tamás: Jól szeretni
Vekerdy Tamás gondolatait jó olvasni, mert az általa leírtak (többnyire) megerősítenek abban, hogy jó úton járok (járunk). Szinte mindenben egyetértek a szerzővel, és persze nem csak megerősítést, de új információkat is ad a könyve. Ha nem ellenkezne az elveimmel a kötelezővé tétel, akkor azt mondanám, hogy minden gyakorló szülőnek kötelező – de inkább csak azt
-
Brené Brown: Bátraké a bátorság
Előző olvasmányommal ellentétben ez a könyv egyáltalán nem rövid. Ez önmagában nem lenne baj, de sajnos ebben az esetben a kötetben levő értékes gondolatok tized ennyi oldalon is elfértek volna. Azért nem bántam meg, hogy elolvastam – leginkább az utolsó, gyerekneveléssel foglalkozó rész miatt – ebből idézek: Morrison elmesélte, hogy milyen érdekes megfigyelni, hogy mi
-
Bagdy Emőke, Koltai Mária, Pál Ferenc, Popper Péter: A belénk égett múlt – Elengedés, megbocsátás, újrakezdés
Az alábbi hátlapszöveget csak azért idézem, hogy hozzátehessem: ha ezekre a kérdésekre nem is ad választ a könyv, azért összességében tartalmaz annyi érdekes és értékes gondolatot, hogy megérte azt a néhány órát, ami alatt ez a 170 kicsi oldal elolvasható (még ha ezen gondolatok egy részével nem is értek egyet – főleg Popper Péter esetében).
-
Földes András: Erőss Zsolt – A Himalájánál magasabbra
Eleinte hiányoltam a könyvből Erőss Zsolt magánéletét. Aztán ahogy haladtam a kötet vége felé, úgy vált egyre világosabbá, hogy nem hiányzik belőle semmi, hiszen akinek ennyire meghatározza az életét a hegymászás, azt leginkább az expedíciók történésein keresztül lehet bemutatni. És ezeket szemléletesen írja le a szerző – úgy, hogy átérezhessem a kalandos utak atmoszféráját (vagy
-
Dynamo: Semmi sem lehetetlen
Feleségem karácsonyi ajándéka érdekes olvasmány volt a téli szünetre. Egyszer már említettem ezt a rendkívüli képességű srácot itt a honlapomon. A könyv a vége felé közeledve egyre kevésbé érdekelt, de mindvégig tovább erősítette bennem a hitet: valóban semmi sem lehetetlen. Számomra a könyvben említett legelképesztőbb „varázslat” a következő: Amikor a 1012-es labdarúgó Európa-bajnokság zajlott, úgy
-
Bunyevácz Zsuzsa: A Szent Grál üzenete
Sikerült megszereznem a trilógia első kötetét. Ha ezt olvasom először, akkor nem valószínű, hogy a másodikat és a harmadikat is megveszem. Kétségtelenül vannak benne érdekes részek, de a könyv alapvetően egy iszonyú tömény adat- és információhalmaz – ami a történelem legapróbb részleteire kíváncsi olvasónak bizonyára örvendetes, de a magamfajta érdeklődő megelégedett volna mindennek tizedével is,
-
Murakami Haruki: Miről beszélek, amikor futásról beszélek?
Murakami Haruki memoárja korántsem volt olyan érdekes, mint a Futni születtünk, de van annyira rövid, hogy nem kell megbánnom az elolvasására fordított időt. Murakami Haruki 1982-ben az írói mesterséget választva eladta a dzsesszbárját, és hogy megőrizze kondícióját, futni kezdett. Egy évvel később már végigfutotta az Athén–Marathon távot, és ma, számtalan triatlonnal, versennyel, tucatnyi regénnyel a
HALASIZSOLT 