Kategória: Túra
Külföldi túráim
-
Svájc 1. nap (május 13.)
Még „ki se hevertem” Korzika gyönyöreit, máris indult a következő Cinto expedíció Svájcba, melyhez örömömre én is csatlakozhattam, leendő őszi fotóstúránk helyszíneit feltérképezendő. Hat napot töltöttünk lenyűgöző, magas hegyek ölelésében – három napig esős-borús, majd három napig napos-felhős időjárás gondoskodott a változatos körülményekről; ezért az eredetileg tervezett program többször is módosult, de tartva magunkat a
-
Korzika 9. nap (április 16.)
Április 16-án reggel elindultunk Korzikáról hazafelé, de a kompunk esti indulásáig még bőven akadt fotótéma (az utolsó kép már másnap reggel, Savona kikötőjében készült). Csodálatos mese volt – ha nem hiszed, járj utána, és gyere velem az őszi fotóstúrára (részletek később)!
-
Korzika 8. nap (április 15.)
Az őrtoronyból a szállás felé tartva megálltunk fotózni a Portói-öbölre néző vörös sziklákat, majd ráérősen készülődtünk a búcsúvacsoránkra, hiszen ez volt az utolsó – és a korábbiakhoz hasonlóan – teljes napunk Korzikán.
-
Korzika 7. nap (április 14.)
Épp egy hete indultunk el Korzikára, ennyi idő alatt a szépség szigetén már jócskán megemelkedett az exponálási ingerküszöböm, másrészt úgy éreztem, nem tudok/akarok jobbat fotózni, mint hét évvel ezelőtt – így ezen a napon alig fényképeztem, inkább átadtam magam az átélés örömének. Bár a fotóim száma nem ezt tükrözi, a Capo Rosso őrtoronyhoz vezető utunk
-
Korzika 6. nap (április 13.)
A hatodik Korzika szigetén töltött napunkon ismét csúcs élmény(ek)ben volt részem. Ezúttal a Lac de Creno közelében túravezető társammal kettesben másztunk föl egy kis hegycsúcsra. Mintha a Paradicsomba érkeztünk volna: kis kápolna a lemenő nap fényében valószerűtlenül zöld fűvel és kerttel körülvéve, mindez nagyobb hegyek ölelésében, csodálatos panorámával. Megvacsoráztunk, ittunk egy sört, és elindultunk a
-
Korzika 5. nap (április 12.)
A szépség szigetén töltött ötödik napom egy remek futással indult, és egy lenyűgöző napnyugtával ért véget, melyet egy tengerpart közeli sziklák között kanyargó, barlangokba betérő, időnként 90 km/óra sebességgel száguldó motorcsónakról nézhettünk végig. Talán előző este hagyta el a számat a kérdés: lehet ezt még fokozni? És ma megkaptam a választ: hát persze – Korzikán
-
Korzika 4. nap (április 11.)
Este úgy rázott a hideg, hogy alig tudtam magamra húzni a hálózsákot. Napszúrást kaptam hegymászás közben, de talán írnom se kellene: megérte, hiszen szó szerint és átvitt értelemben is csúcs élményben volt részem, mialatt kiváló társaságban, harmadmagammal megmásztam a Capu d’Ortu 1300 méteres csúcsát!
-
Korzika 3. nap (április 10.)
Ezen a napon fotóztam a legtöbbet, és utoljára állvánnyal, mivel azt (már nem először, de most végleg) elhagytam. Visszafutottam érte, nem találtam, és a visszafutásból visszafelé tartva egyre inkább tisztult a kép – ez is így van jól: egyel kevesebb tulajdon, egyel kevesebb nyűg, mire kiértem az erdőből már kimondottan örültem, hogy így történt (ráadásul
-
Korzika 2. nap (április 9.)
A 2. nap volt az egyetlen, amikor esett az eső, így délelőtt inkább a szálláson maradtunk, és egy kicsit Lightroomoztunk. Aztán miután útra keltünk, ismét sok szépségre leltünk…
-
Korzika 1. nap (április 8.)
Április 7-én este 7-kor indultunk Budapestről egy 9 személyes kisbusszal, 9 személlyel, és teletömött csomagtérrel. 8-án hajnalban értünk Pisaba – 7 éve itt ért véget a túránk, most itt csináltam az első fotókat. Nem fogok részletes beszámolót írni, mielőtt átadom a „szót” a képeknek, legyen elég annyi, hogy szinte minden a lehető legjobban sikerült; és
-
Norvégia – a fotóstúra fotósai
Számomra az idei év fotós szempontból legemlékezetesebb eseménye volt a pontosan három hónappal ezelőtt induló őszi norvégiai fotóstúra. Az eddig bemutatott képeken csak elvétve szerepeltek a csapat tagjai, most a bejegyzés-sorozat zárásaként kizárólag olyan képek következnek, melyeken fotósokat fotóztam (minőségre való tekintet nélkül – némelyiket mobillal). Jó volt veletek, remélem, még találkozunk!
-
Norvégia 8. nap (szeptember 29.)
Ez volt az utolsó napunk, az esőnap. Másnap délre a Stockholmi reptéren kellett lennünk, és úgy döntöttünk, hogy egy svédországi faházas éjszakával megfelezzük a hosszú utat (a másik opció az éjféli indulás, 11 óra autózás lett volna); ezért már ebéd után útra keltünk, és délután átléptük a norvég-svéd országhatárt. Délelőtti fotózásunk úti célja a közeli
HALASIZSOLT 