Címke: Budapest
-
#264 • 2014. 11. 09. • Budapest: Jánoshegy, Budakeszierdő
Barnák, sárgák, zöldek uralták a tájat, néhol gyönyörű kompozíciót festve a retinámra. Már a nyitóképernyő is ígéretes volt, sokat fotóztam – jobban kedvemre van ez a vidék a Hárshegynél, még ha a kívánatosnál (zéró) jóval nagyobb is a népsűrűség – de hát mégiscsak a fővárosban vagyunk. Futográfus archívum
-
#256 • 2014. 10. 21. • Budapest: Hárshegy
Ma utoljára futottam idén munka után – óraátállítás után már sötét lesz, mire elindulhatnék. Örültem, a lehetőségnek, erősnek éreztem magam, élveztem, ahogy fut a lábam alatt a talaj (csak egyszer álltam meg fotózni). Miközben hallgattam a fejemben azt a bizonyos hangot, melynek forrását önmagunkkal szokás azonosítani; a tegnap esti hangoskönyv (Eckhart Tolle – Új Föld)
-
#255 • 2014. 10. 19. • Budapest: Hárshegy
Gyönyörű ködös idő, őszi sárgával, még zölddel és már vörössel. Másodszor is köszönök a kutyáját sétáltató, piros ruhás nőnek. Állok három ismeretlen katona sírjánál, és figyelem a lélekzésem. Nézek egy fakopáncsot, ahogy teljes erővel veri a fejét a fába. Futográfus archívum
-
#253 • 2014. 10. 11. • Budapest: Hárshegy
Mikor elindultam az autóval, megjegyeztem magamban, hogy milyen kár, mire futni kezdek majd, már biztos felszáll a köd. Nem így történt, teljesült mai első kívánságom – csak utam legvégén bújt elő a nap. A Nagy-hárs-hegyi kilátóból csodás panoráma nyílt: vagy száz méterig láttam a fák lombkoronáját. :) A Kis-hárs-hegyi kilátóból már láttam a Nap korongját
-
#252 • 2014. 10. 07. • Budapest: Hárshegy
Másfél éve kezdtem el futni, de még nem jöttem rá, hogy néha mitől megy jobban, mint máskor. Mindenesetre ma egy szárnyalós napom volt (nem a gyorsaságot tekintve – az már rég nem a legfőbb szempont –, hanem az érzést). Még az elesést is élveztem: miután megbotlottam egy kiálló gyökérben, finoman és hosszan csúsztam a puha
-
#251 • 2014. 10. 05. • Budapest: Hárshegy
Kicsit hiányzik a Hárshegyből a meghittség azáltal, hogy szinte mindenhova behallatszik a város zaja, és nem is láttam semmi érdekeset, egészen addig, amíg a főbb turistautakon haladtam, aztán a 7. kilométer után letértem, és utána már meg-megálltam fotózni is. Amúgy imádom az új cipőmet, csodás élmény, hogy magabiztosan közlekedhetek benne laza avarban, vizes kövön, harmatos
-
#249 • 2014. 09. 30. • Budapest: Csúcshegy, Tökhegy
Négy hónap alatt befutottam a Hármashatárhegyet, a Csúcshegyet és a Tökhegyet – értékes hangulatokkal gazdagodtam. Októberben a Hűvösvölgy túloldalán, a Hárshegyen folytatom fotós futókalandjaimat. Futográfus archívum
-
#248 • 2014. 09. 28. • Budapest: Csúcshegy – Solymár: Tökhegy
A solymári vár falán ülve jót sütkéreztem, mint egy gyík. Jól esett, ahogy az izzadt, fekete ruhám szívta magába a nap melegét. Tavasz óta most először húztam hosszú ujjú pólót – jócskán lehűlt a levegő egy hét alatt, amíg taknyos voltam (ma reggel 7-kor 10 fok volt) –; és most először futottam a tegnap vásárolt
-
#247 • 2014. 09. 21. • Budapest: Csúcshegy – Solymár: Tökhegy
Az elején volt egy gondolatom, hogy most sokkal inkább a futásé lesz a főszerep a fotózás rovására – sok újat már úgyse tudok fényképezni. 114 fotóval tértem haza, ismét gyönyörű helyeken jártam. A Paprikás-pataknál idilli hangulat fogadott, kellemes vízcsobogás, apró vízesések, sok kis híd. És sok szemét. A patakban, az erdőben, és nem csak ezen
-
#246 • 2014. 09. 19. • Budapest: Nyéki-hegy
Ezzel a rövid kis 3,5 km-rel a Szépvölgyi és Hűvösvölgyi út közötti területtel is végeztem. Mármint minden turistaútját végigfutottam. Láttam a napot lemenni, le is fényképeztem, és mikor mutattam Lucának, ő azt mondta: olyan a Nap, mintha be akarna jönni. Rohamosan rövidülnek a nappalok. Még van bő egy hónapom a hétköznap délutáni futásokra. Aztán óraátállítás
-
#245 • 2014. 09. 14. • Budapest: Csúcs-hegy
Napok óta sok eső esik (ahogy előző este is), megint felmerült bennem, hogy ne menjek az erdőbe futni, mert biztos nagy sár lesz. Volt sár bőven, de nem vészes, párszor megcsúsztam, de nem estem el – nagy kár lett volna itthon maradni, már csak a gyönyörű köd miatt is, ami által még misztikusabb, sejtelmesebb lett
-
#243 • 2014. 09. 12. • Budapest: Nyéki-hegy, Vadaskerti-hegy
Gondolkodtam, hogy a kiadós esők után menjek-e az erdőbe futni – végül jól döntöttem, a sár egyáltalán nem volt vészes, és gyönyörű gombákkal találkoztam. A végén egészen rám sötétedett, sejtelmes-félelmes sötétben értem az autóhoz. Futográfus archívum
HALASIZSOLT 