Kicsit hiányzik a Hárshegyből a meghittség azáltal, hogy szinte mindenhova behallatszik a város zaja, és nem is láttam semmi érdekeset, egészen addig, amíg a főbb turistautakon haladtam, aztán a 7. kilométer után letértem, és utána már meg-megálltam fotózni is. Amúgy imádom az új cipőmet, csodás élmény, hogy magabiztosan közlekedhetek benne laza avarban, vizes kövön, harmatos füvön, nyirkos fatörzsön, sáros talajon – egyszóval bárhol terepen (a vízen járást még nem próbáltam, és nem is tervezem). És már a sarkam is megszokta (vagy a cipőm a sarkamat) – kimondottan kényelmes viselet; ráadásul csak egy zoknit húzva se lesznek vízhólyagjaim.
Vélemény, hozzászólás?