Címke: Korzika túra 2016 tavasz

Április 16-án reggel elindultunk Korzikáról hazafelé, de a kompunk esti indulásáig még bőven akadt fotótéma (az utolsó kép már másnap reggel, Savona kikötőjében készült). Csodálatos mese volt – ha nem hiszed, járj utána, és gyere velem az őszi fotóstúrára (részletek később)!

Tovább →

Az őrtoronyból a szállás felé tartva megálltunk fotózni a Portói-öbölre néző vörös sziklákat, majd ráérősen készülődtünk a búcsúvacsoránkra, hiszen ez volt az utolsó – és a korábbiakhoz hasonlóan – teljes napunk Korzikán.

Tovább →

Épp egy hete indultunk el Korzikára, ennyi idő alatt a szépség szigetén már jócskán megemelkedett az exponálási ingerküszöböm, másrészt úgy éreztem, nem tudok/akarok jobbat fotózni, mint hét évvel ezelőtt – így ezen a napon alig fényképeztem, inkább átadtam magam az átélés örömének. Bár a fotóim száma nem ezt tükrözi, a Capo Rosso őrtoronyhoz vezető utunk

Tovább →

A hatodik Korzika szigetén töltött napunkon ismét csúcs élmény(ek)ben volt részem. Ezúttal a Lac de Creno közelében túravezető társammal kettesben másztunk föl egy kis hegycsúcsra. Mintha a Paradicsomba érkeztünk volna: kis kápolna a lemenő nap fényében valószerűtlenül zöld fűvel és kerttel körülvéve, mindez nagyobb hegyek ölelésében, csodálatos panorámával. Megvacsoráztunk, ittunk egy sört, és elindultunk a

Tovább →

A szépség szigetén töltött ötödik napom egy remek futással indult, és egy lenyűgöző napnyugtával ért véget, melyet egy tengerpart közeli sziklák között kanyargó, barlangokba betérő, időnként 90 km/óra sebességgel száguldó motorcsónakról nézhettünk végig. Talán előző este hagyta el a számat a kérdés: lehet ezt még fokozni? És ma megkaptam a választ: hát persze – Korzikán

Tovább →

Este úgy rázott a hideg, hogy alig tudtam magamra húzni a hálózsákot. Napszúrást kaptam hegymászás közben, de talán írnom se kellene: megérte, hiszen szó szerint és átvitt értelemben is csúcs élményben volt részem, mialatt kiváló társaságban, harmadmagammal megmásztam a Capu d’Ortu 1300 méteres csúcsát!

Tovább →

Ezen a napon fotóztam a legtöbbet, és utoljára állvánnyal, mivel azt (már nem először, de most végleg) elhagytam. Visszafutottam érte, nem találtam, és a visszafutásból visszafelé tartva egyre inkább tisztult a kép – ez is így van jól: egyel kevesebb tulajdon, egyel kevesebb nyűg, mire kiértem az erdőből már kimondottan örültem, hogy így történt (ráadásul

Tovább →

A 2. nap volt az egyetlen, amikor esett az eső, így délelőtt inkább a szálláson maradtunk, és egy kicsit Lightroomoztunk. Aztán miután útra keltünk, ismét sok szépségre leltünk…

Tovább →

Április 7-én este 7-kor indultunk Budapestről egy 9 személyes kisbusszal, 9 személlyel, és teletömött csomagtérrel. 8-án hajnalban értünk Pisaba – 7 éve itt ért véget a túránk, most itt csináltam az első fotókat. Nem fogok részletes beszámolót írni, mielőtt átadom a „szót” a képeknek, legyen elég annyi, hogy szinte minden a lehető legjobban sikerült; és

Tovább →