Ahova számtalan régi emlék fűz, és ahova mindig (legalább évente egyszer) jó elmenni – minden hiányossága ellenére. Idén a múlt hétvégén volt ez az alkalom – de az sincs kizárva, hogy még ebben az évben lesz folytatása. Pénteken este indultunk, és úticélunkat illetően az egyetlen konkrétum annyi volt, hogy vízparti kempingben szerettünk volna sátorozni. Ez a vágyunk este tizenegy után pár perccel, éppen kapuzáráskor a Zamárdiban levő autós kempingnél teljesült.
Szombatom reggel a Mauroban reggeliztünk, mi voltunk az első vendégek, a teljes személyzet hangos „bon giorno”-val üdvözölt minket, ahogy a később érkezőket is – Mauro a pult mögül mindenkihez szólt pár kedves szót tört-magyarul vagy olaszul. Ha jól megnézzük, elég ízléstelenül van berendezve a hely, az összhatás mégis nagyon pozitív, nyilván a mindig kedves fogadtatás és kiszolgálás miatt is. Aztán egész nap gyönyörű, napos idő volt, csak délután hat óra környékén kezdődött a látványosabb égi műsor. Tökéletes volt a forgatókönyv, éppen fotózgattam, mikor a főműsor elkezdődött, és pont véget ért, mikor a megbeszéltek szerint indulnunk kellett Balatonszemesre a Kis halász vendéglőbe (mert ide is sok emlék fűz), hogy találkozzunk Ernő barátommal, és Kis családjával…
Kattints a kis képekre a nagyításhoz és rövid leírásaikhoz, majd a nagy kép jobb (») vagy bal («) felére a lapozáshoz!
HALASIZSOLT 
Hozzászólás a(z) ronbird bejegyzéshez Kilépés a válaszból