Több mint három éve majdnem minden hétköznap elhaladok előtte, de 2006. szeptember 17-e óta egészen más szemmel nézek rá. 17 napja ez a hely sokkal többet jelent nekem, mint előtte.
Azóta esténként rendszeresen itt találkozom barátaimmal, itt hallok jóleső beszédeket (igaz, néha megmosolyogtatókat is), itt érzem és látom azt, hogy sok olyan ember él még ebben az országban, akiben maradt legalább egy cseppnyi nemzeti öntudat, és jóérzés. Jó látni, hogy vannak még sokan, akik úgy érzik, nem kötelesek tétlenül tűrni, ha primitív rabszolgának tekintik őket, és nem dőlnek be minden átlátszó hazugságnak. Jó ott lenni a tengernyi szimpatikus arc között, egy közös cél érdekében.
Más lett a tér hangulata, és örülök, hogy én is a része lehetek ennek – hálás vagyok a szervezőknek, a rengeteg kitartó embernek, és a barátaimnak, akikkel az utóbbi időben sokkal gyakrabban látjuk egymást ott, a Kossuth téren.
És szomorú vagyok, amiért úgy érzem, ott kell lennem…
















A képek többsége szombaton készült (amikor jónéhány motoros is csatlakozott a tüntetéshez); néhány pedig tegnap.
Hozzászólás a(z) Fika Frigyes Frappánsan de Felindultan Fikáz bejegyzéshez Kilépés a válaszból