Csicseri Londonból #0: bevezető és bemutatkozás

Lassan három éve úgy terveztem, hogy hatodmagammal szerkesztem majd ezt a blogot. Aztán hamar kiderült, hogy sokkal könnyebb volt igent mondani a felkérésemre, mint tartalmat feltölteni (kedves érintettek, ne értsétek félre, egyikőtökre sem neheztelek ezért, és egyáltalán nem bánom, hogy így alakult). Erika volt az egyetlen, aki néha-néha megörvendeztetett egy-egy fotójával. Aztán mivel ezek egyre ritkábban jöttek, nekem pedig elmúlt a kezdeti félelmem attól, hogy egyedül nem tudom etetni a blogomat; pár hét múlva egy profiltisztítás keretében töröltem a blogger-társ jelöltek hozzáférését, és ezzel együtt Erika néhány képét (természetesen a beleegyezésével, és harag nélkül).

Szeptember 16-án meglepő levelet kaptam volt fotós osztálytársamtól, egykori kedvenc kollégámtól, és máig kedves ismerősömtől, Erikától (igen, ő a már említett Erika). Így kezdődött:

üdv Londonból!
már itt vagyunk szerda óta és terveink szerint december második felében teszünk egy karácsonyos látogatást hazafelé, hogy majd megint visszajöhessünk ide, úgy júniusig.

Aztán jött néhány fotó is e-mailben, melyeken jólesően fedeztem fel a korábbról ismerős, jellegzetesen „Cserices” finom kompozíciókat; és mivel Erikának nincs saját blogja (hogy tud így élni?), megkérdeztem, eljönne-e vendégnek hozzám. Nagy örömömre igent mondott, így most van szerencsém bejelenteni egy új kategória indulását, és bemutatni a BlogH első vendég bloggerét, Csorba Erikát:

Ha egy évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy Londonba fogok költözni, nem hiszem el. De mégis megtörtént, és most itt vagyok… hétköznap egy fotólaborban dolgozom, hétvégén pedig felfedezem, és ha olyan kedvem van, fotózom a várost. A témaválasztás teljes mértékben szubjektív és hangulatfüggő. Igazából a véletlenre (vagy inkább a sorsra) bízom, hogy London éppen melyik arca kerül lencsevégre.

Köszönetem Halnak a meghívásért…

(Az a jó Londonban, hogy mindent lehet… ha szombat délelőtt épp szélesjó virágos kedvedben vagy, senki nem néz meg az utcán ha virág van a hajadban. Akár kaktusz is lehet…)

Részemről a szerencse!

Végül egy kis „Cserices” ízelítő, melyekhez Eri írásban csak ennyit fűzött: „ezek a lények a kis kertünk lakói :)”

folytatás »