Erikával megbeszéltük, hogy legfeljebb kéthetente lesz Csicseri itt a BLOGHon – hogy ne nyomja el a többi tartalmat. Íme november első felének beszámolói:
Csorba Erika képes leveleiből
2008. 11. 02.
pár újabb fotó: az elsőn az a színház látszik, ahol 1952 óta folyamatosan megy az Egérfogó, Agatha Christie híres krimije. eddig mintegy 23ezerszer adták elő, és minden alkalommal megkérik a közönséget, hogy senkinek ne árulják el, ki a gyilkos. a bicikli a Tate modern előtt várta gazdáját.
csatoltam még fotókat, amelyek 2 hete készültek. Guido (holland ex-lakótársunk) szavaival élve elmentünk megnézni, miket raboltak össze a britek a történelem során… vagyis elmentünk a British Museumba :) az egészet persze nem tudtuk bejárni, mert egyrészt hétvége lévén tele volt turiszttal, másrészt meg nem sietünk sehova. amit rendesen bejártunk, az az egyiptomi rész volt. én nem is értem, hogy van pofájuk még dicsekedni is azzal, mi mindent tárolnak itt. egyébként persze gyönyörű dolgokat láttunk, de továbbra sem értem, hogy a rosetta kő miért nem abban az országban van kiállítva, ahova tartozik… mondjuk, könnyen lehetne most a Louvre-ban is, ugyanis eredetileg a franciák akarták maguknak, de végül a britek bizonyultak erősebbnek. a fotók a múzeum előterében készültek. hihetetlen látvány fogad, amikor belépsz. a tetőszerkezet átengedi ugyan a fényt, de vmi egészen furcsa szineket produkál, természetellenes és ennek ellenére megnyugtató. nagyon tágas, lebegős-levegős az egész tér.
2008. 11. 06.
péntek este megint elmentünk a tate modernbe, ahol két teremlátogatás közt elidőztünk a gyerek részlegen, ahogy a fotókon is látszik :) nagyon szép könyveket láttunk ott is, és utána a múzeum boltjában.
szombatra városnézősdit terveztünk be, de mivel esett, megint múzeum lett belőle, méghozzá a Museum of London. érdekes élmény volt… egyrészt nagyon jó filmeket láttunk az 1346os pestis járványról és az 1666os nagy tűzvészről, másrészt meg azon csodálkoztunk, miért ennyire fapados az egész. kicsit olyan mint egy helytörténeti kiállítás, aminek a felújítására az önkormányzat elfelejtett pénzt adni. itt-ott kopottas, hiányos. rögtön az elején kavicsgyűjtemény, még az őskorból. pár koponya, pattintott szerszámok… aztán bronzkor, és így tovább. valamiért a modern korról semmi nincs, a reneszánsszal véget is ér a tárlat. viszont a gyerekeknek ez a hely maga a paradicsom. van egy csomó hely, ahol szabadon lehet mászkálni, és mindenféle interaktív kis játékok vannak útközben. az egésznek a felépítése kicsit zegzugos, kanyargós. több helyen ki vannak rakva olyan tárgyak, amiket meg lehet érinteni, sőt, olyan ruhák, amiket fel lehet próbálni, ‘touch the history’ szlogennel. (amúgy a british museum a történelemre hivatkozva invitál a kávézójába: ‘history makes you hungry’) :)
hétfőn pedig elindultam megnézni a National Gallery-t. ez volt az utolsó csepp a pohárban, kaptam egy kisebb kultúr-sokkot. itt ugyanis egy helyen vannak a festőóriások. nem terveztem végignézni az egészet (66 terme van), tulajdonképpen csak a napraforgókért mentem be, de amíg megtaláltam, még néhányszor lecövekeltem egy-egy Leonardo vagy Monet előtt. amúgy Van Gogh-nak a napraforgókon kívül még 5 festménye látható itt. ez a galéria kicsit más, mint az eddigiek, itt rendesen adnak a pompára, és viselkedni is kell (legalábbis nekem ez volt az érzésem). gazdagon díszített termei vannak, az egész olyan méltóságteljes.
csatolok még olyan fotókat, amelyek a National Gallery közelében készültek. mögötte van az Orange Street, ahova interjúra mentem, és ahol a galambos képeket készítettem. én nem tudom, mi van ott de az egész utcát ellepték. ott ültek minden fán, minden párkányon és a járdán.
meg lefotóztam még érdekes falszerkezeteket, szintén az Orange Street-en.
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?