Csorba Erika képes leveleiből
2009. 03. 08.
Ezekről meg is feledkeztem… A Holloway Road nincs annyira messze tőlünk, 3 metrómegálló. Semmi extra, kivéve talán azt, hogy itt több a bolond. Nem tudom megmagyarázni miért, de ha erre járok, tuti biztos hogy látok jónéhány ketyóst. A múltkori kedvencem egy feka srác aki kiabálva ment el mellettem az utcán, majd négykézláb bekúszott a bankba. Utánamentem megnézni, mi a francot csinál, de a bankban már rendesebben viselkedett.
De nem emiatt járok oda. Mivel vasárnaponként most már mindig dolgozom, sosem jutok el a Battersea piacra. Viszont most már tudok vigasztalódni a Holloway Market-el, ami szombatonként is van, nem annyira pazar kincslelőhely, viszont lökdösődni ott is lehet, és ha akarsz, találsz jót. Meg van ott egy elsőosztályú turkáló. Mindkettőt a kolléganőm mutatta meg, hálás is vagyok érte…
A negyedik fotón Petra barátnőm épp ebédszünetét tölti és eközben vendégül lát egy kávéra az étteremben, ahol dolgozik. A másik Jessops üzlet, ahol néha besegítek, ha kevesen vannak, ott van az étteremtől 2 üzletnyire, úgyhogy sorstársilag meg szoktuk látogatni egymást :)
2009. 03. 30.
Megint eltűntem egy kis időre… Közben nálunk maradéktalanul kitavaszodott, ami azt jelenti, hogy ki lehet ülni a kertbe reggelizni, vagy olvasgatni, és nem kell mindig kabát, ha megyek valahova. És virágzik-rügyezik minden! :)
Búcsút vettünk egy lakótársunktól aki Skóciában talált munkát és felköltözött. Buszsofőr lesz, illetve már az. Kis házunkban szerencsére egészen otthonos mostanság a hangulat, gyakran késő estig ücsörgünk a konyhában és sztorizunk. Tervezem hogy rendbeszedem egy kicsit a kertet, be kéne szerezni egy grillt és akkor tudunk majd sütögetni is.
A beszerzésről jut eszembe, hogy hálás lehetek Petra barátnőmnek, mert mutatott egy igazi kincslelő lehetőséget. Az étterem mellett, ahol ő és más magyarok is dolgoznak, van egy turkáló. Angliában ezek mind jótékonysági szervezetek, minden hálózatnak megvan a területe, amit támogat. Az árukészlet teljes mértékben adományokból van, azaz az emberek ingyen beviszik azokat a dolgokat, amire már nincs szükségük. Ebben az esetben is így van, csakhogy ennek az üzletnek csak ruha eladására van engedélye. Azt, ami nem ruha, ki kell dobniuk. Ez konkrétan azt jelenti, hogy zárás után kirakják az üzlet elé zsákokban a javakat. Szereztem egy rizsfőzőt, egy órát a konyhába, egy gyönyörűséges teáskannát, bögrét, boros poharakat és könyveket, könyveket, könyveket. Norbi, aki szintén ott dolgozik az étteremben, megbeszélte a turisokkal, hogy ha jön képkeret, mindig szóljanak neki (mert hogy eredetileg festő)… és szólnak neki :)
Voltunk a Tate Modernben (igen, megint). Két kiállítást láttam, az egyik Rodchenko és Popova, konstruktivista művészek munkái. A huszas évek Oroszországában tevékenykedtek, mindenféle területen: festészet, színházi diszlet és ruhatervezés, álló és mozgókép, könyvillusztrációk (pl. Majakovszkij verseihez). Nagyon nem az én világom, pedig gyerekkorom hangulatát idézi. A múzeum boltjában képzeljétek, lehet kapni sarló-kalapácsos konyhai kötényt :) Egyedül a fotók ihlettek meg jobban, valszeg azért mert ezt a műfajt jobban ‘értem’. Ami még érdekes, hogy több mint 10 éves ismeretség után, el kellett jönnünk egy cirill betűs kiállításra ahhoz, hogy kiderüljön, mindkettőnknek van orosz beütése. Petra anyukája Moszkvában született. Be is ültünk gyorsan egy teára, megbeszélni, kinek-hogyan alakult a gyerekkora.
A másik kiállító Roni Horn, kortárs amerikai művésznő volt. Na itt már több olyan dolgot láttam, ami elgondolkodtatott. Pl. a Temze sorozata: nagyméretű fotók a vízről felülről fotózva (hol sötétebb, hol világosabb a víz, néhol habos, stb). A fotókon pici számok, méghozzá úgy, ahogy az írott szövegben a lábjegyzetek. A fotó alatt pedig maguk a lábjegyzetek: mi mindenre asszociál, miközben a hömpölygő folyót nézi. Pl.: Mi az a fekete a Temzében? London? Van egy szép fotósorozata Izlandról is, ahol évekig élt. Amennyire egyszerű, annyira kifejező.
Nagyon inspiráló számomra egy-egy ilyen kiállítás, és ha már itt tartunk, az egész város az. Egyrészt mert rengeteg a látnivaló, másrészt mert sok forrás áll a rendelkezésemre, ha utána akarok nézni valaminek. Sokat tanulok itt, jóval többet, mint előtte bármikor.Találtam egy új piacot, amely majdnem olyan, mint a Battersea, ahova most már sosem fogok eljutni, mert dolgozom. Ez a hely Kilburn-ben van, szintén egy iskola udvaron, és ha lehet, még olcsóbb. Szombatonként van nyitva, úgyhogy tökéletes.
Odafelé menet láttam egy érdekes helyet, amiről eszembe jutott, hogy na ez az, amiben példát vehetnénk a britektől. Egy állatkórház falán van egy tábla, amely az első világháborúban szolgált és elesett állatoknak állít emléket. Lovaknak, tevéknek, kutyáknak, ‘mert ők nem is tudtak semmiről’.
Némi magyarázat a fotókhoz: Borough Market, a Temzétől délre található fedett piac csarnok, friss hallal, zöldséggel, jó szagokkal stb. Végre találtam egy olyan helyet, mint otthon: a büfében zsíros viaszosvászon terítő, kecsap-mustárral, és a környékbeli építőmunkások ott falatoznak és teáznak. Az ÁNTSZ többszörösen is bezárathatná az egész helyet… :)
A sajt üzlet is ott van a piac mellett, és még sok hasonló kereskedést láttam a környéken. Van ‘borfalu’ is, vagy valami hasonló.
Egy majdnem mediterrán vendéglő-terasz az első fotón, egy építkezés, és a Tate Modern.
Ezekkel a fotókkal szerencsém volt: pont az egyik híd közelében jártam, amikor jött a vihar, úgyhogy fedett helyről nézhettem végig. Utána meg azonnal kisütött a nap és ilyen gyönyörűségeket produkált nekem… Sőt, másban is szerencsés voltam, mert aznap találtam egy ezüst gyűrűt az utcán. Hihetetlen, mintha direkt nekem hagyták volna ott… Az utolsó két kép tegnap készült a Hyde park északi felénél, a jégeső előtt. Ugyanígy hirtelen jött és ment.
2009. 04. 01.
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?