Köztudott, hogy az élelmiszerek nagy részében (is) előfordulnak egészségre ártalmas anyagok. Hogy melyek ezek, arról sok – és többször egymásnak ellentmondó – leírás olvasható, én most csak a saját szempontjaimat írom le: mi alapján (nem) rakok valamit a kosárba, miután elolvastam az összetevőit.
- Ha van benne színezék, mesterséges aroma, vagy ízfokozó, elvből nem veszem meg.
- Ha van benne E-akárhány, nem veszem meg. Tudom, hogy nem minden E-számmal jelzett anyag káros, de úgy vagyok vele, hogy ha nem képesek (netán nem lehet) számomra érthető módon leírni, hogy mi van benne, akkor azt inkább a polcon hagyom.
- Van még néhány kizáró ok a vásárlást illetően: ilyen például, ha van az összetevők között aszpartám, vagy a gyümölcslevekben bármi, ami nem gyümölcs.
És a fenti cseppet sem tudományos „szempont-rendszer” a húsvéti reszelt torma beszerzése kapcsán került terítékre. Megdöbbentő, hogy egy ilyen egyszerű étel elkészítéséhez is mennyi szemetet képesek felhasználni. Olyant is találtam, amiben volt színezék. Igen, a tormában. Na menjenek a p…
Érdekes egyébként, hogy öreganyáink tudtak úgy kenyeret sütni, hogy az 3-4 nap után is finom, ropogós és friss volt, és a szüleim elmondása alapján nem állt náluk otthon hordószámra a savanyúságot szabályzó aroma, és az adalékanyag.
Most meg bemész a boltba és nem akarsz semmiféle külhoni ízt becsempészni a konyhába, csak tradicionális magyar fűszert, kenyeret, tejterméket és felvágottat veszel, és mindenben benne van a rakás színezőanyag, aroma, tartósítószer, ízfokozó, édesítőszer.
Jó, hogy írod, az ízfokozót el is felejtettem, ez is nagy „kedvencem” – frissítettem vele a bejegyzést.
Ízfokozó rulez!