Józsi bácsi blogját már többször ajánlottam, és minél többet olvasom, annál inkább érzem azt, hogy jó lenne, ha minél többen olvasnák – ezért rendszeresen idézem a bejegyzéseit, melyek közül ez a huszonnegyedik (a Józsi bácsi által 2012. január 19-én publikált eredetit itt olvashatod).

A vonzás törvénye nem működik

2006. szeptembere volt, amikor az egyik ivócimborám a kocsmából kölcsönadta DVD lemezen A titok c. film eredetijét, amelyben még Esther és Jerry Hicks is megszólaltak. (A revidiált, világszerte elterjedt verzióba már nem kerültek bele, mert vagy túl sok pénzt kértek a megjelenésért vagy rájöttek arra, hogy a filmből kimarad a lényeg… :-) ) Akkoriban csak angol nyelven lehetett megnézni ezt a filmet, Magyarországon senki nem hallott még róla. Aztán nem sokkal később könyv is készült belőle, 2007-ben pedig megérkezett a film is és a könyv is kis hazánkba és azóta már tudjuk, hogy mekkora felhajtás övezi az egész vonzás témát.

Hazavittem tehát a lemezt, betettem a lejátszóba és érdeklődve néztem végig az igen hatásosan felépített információt. Bevallom őszintén, nagy hatást tett rám, ezért az ezt követő években sokat tanulmányoztam a vonzás törvényét és figyeltem az embereket, hogy kit hogyan és miként érint meg ez a téma. A fogadtatás vegyes volt, de kevés olyan ember volt, akiben ne kapcsolt fel volna egy lámpát az, hogy amire sokat gondolunk, az lesz a valóság.

Közel 5,5 év telt el azóta, és sajnos azt kell mondanom, hogy amennyi jót tett ez a film, annyi tévhitet, vagy inkább téves következtetést is belenyomott az emberekbe. Azok, akik A titok varázsát övező dicsfényből élnek a mai napig, talán most felháborodva olvassák ezeket a sorokat és azt mondják: “Ez a Józsi ez egy hülye! Nekem ne mondja már, hogy nem működik!” :-) Pedig én azt mondom, pontosabban azt állítom, hogy önmagában a gondolat kevés a vonzáshoz. Akkor gondoltam bele egy kicsit, hogy valami nem stimmel A titok körüli felhajtással kapcsolatban, amikor azt olvastam valahol, hogy Henry Kissinger kitüntette Rhonda Byrne-t. (Szó szerint megdöbbentett ez az infó, bár most, hogy a neten keresgélem a cikket, nem találom… Lehet, hogy csak összeesküvés-elmélet volt? :-( ) Ha azonban ez mégis igaz, akkor az a Kissinger, aki azt mondta 1970-ben, hogy “Irányítsd az olajat, és országokat irányítasz. Irányítsd az ételt, és irányítod az embereket.” valamiért hálás lehet Ms. Byrne-nek. De vajon miért? (Igazából mindegy, hogy ez valóban így történt-e, mire a cikk végére érsz, rájössz, hogy miért irreleváns.)

Elmondom, hogy meglátásom szerint mi az a kulcsfontosságú információ, amit a könyv és a film is elhallgatott az olvasók elől, és amiről a mai napig nem túl sok helyen hallani megerősítéseket:

Képzeljétek el, hogy az egész világ egy nagy energiatenger. Minden, ami létező az nem más, mint különböző frekvencián rezgő energia, mely hangokban, színekben, és megannyi, érzékszerveinkkel is felfogható anyagban jelenik meg. Ha mikroszkóppal megvizsgálsz bármit, ami fizikailag létező, látni fogod, hogy atomi, vagy inkább kvark (=szub-atomi, azaz atomnál mélyebb) szinten “lüktet”. Ez alapján azt lehet tehát mondani, hogy a dolgok létezésének attribútuma (=el nem választható hozzátartozója) az, hogy egy bizonyos frekvenciájú rezgésből áll. Ami nem rezeg, az – legjobb tudásom szerint – nem létezik. Minden ami rezeg egy picit is, az van (=létező), ha érzékeljük éppen, ha nem.

Namármost. :-) Az ember sejtszinten folyamatosan rezeg és különböző rezgésű hullámokat bocsájt ki. Aki látott már aurát (=a testünket körbevevő energiamező) fotókon, az tudja, hogy ez a rezgés az auránkat különböző színűvé teszi attól függően, hogy éppen milyen lelkiállapotban vagyunk. Ennek jelentősége akkor jön elő, amikor találkozol valakivel, akinek a rezgése a tiéddel azonos, akkor ugyanis számodra az az ember szimpatikus lesz. Biztos éltél már át ilyet… :-) Az aurának a színeit az emberi testen lévő 7 db ún. csakrán (=cakra: szanszkrit szó, jelentése: kerék, korong) áramló energia minősége határozza meg. A csakrák tulajdonképpen energia “ki- és bejáratok”, ezeken keresztül jön-megy az érzelmeink által keltett, a tudatalattinkban rezgő információ. (Ez nem ezoterikus hókusz-pókusz, még mielőtt valaki ezt hinné, részletes leírás az auráról és a csakrákról itt és itt található. Nagyon érdemes elolvasni!)

Az aktuális lelkiállapotunk tehát pontos, műszerekkel is mérhető képet fest arról, hogy a hitvilágunk, bizonyosságunk miről “mesél”, bár ezt általánosítani csak számos mérés után szabad, ugyanis a pillanatnyi pozitív vagy negatív külső impulzusok (=benyomások) és azok személyes megélése, tapasztalata is hatással vannak a “szokásos” rezgésünkre. Igazából ez az a pont, ahol vissza kell térnünk a vonzáshoz. A vonzás törvénye ugyanis egy következmény (vagy ahogy Bob Proctor, egy amerikai motivációs edző mondta: egy “másodlagos” törvény), mégpedig annak a következménye, ahogy rezegni “szoktunk” (azaz a rezgés törvényének, ami az elsődleges). Ez pedig sokkal mélyebbről fakad, mint az, hogy most éppen “sok pénzre koncentrálok jó sokáig, mert azt szeretnék” (valójában nem is a pénz kell, hanem az általa megkapható kényelem és öröm elnyerése a cél), amikor gyerekkorom óta azt verik belém, hogy a pénzt nehéz megkeresni és a szegénység-identitásom az ablakon is kilóg. Ugyanez a helyzet pl. a betegségekből való meggyógyulással is, ahol pedig a nyugati világban kisgyerekkorunk óta belénk idomították, hogy ha beteg vagy, irány az orvos, keleten meg azt mondják, hogy a betegség áldás, mert figyelmeztet arra, hogy kibillent az egyensúlyod és gyere egy kicsit a jelenbe. :-) A belénk táplált hitek olyannyira a bizonyosságunk alapjai, hogy ez alapján múlik az, hogy hogyan rezgünk és rezgésünk által mit vagyunk képesek megteremteni.

Na és akkor most jön a lényeg:

A hitvilágunkat, bizonyosságunkat megváltoztatni nagyon nehéz, mert ahhoz olyan emberekkel és eszmékkel kell körbevennem magam folyamatosan, amely segít “átprogramozni” a bennem lévő, saját magam által felállított korlátokat. Csak akkor tudok bevonzani bármit, amit szeretnék, ha a tudatalatti működését alakítom át. A vonzás törvényét övező mítoszokkal az tehát a gond, hogy a tudatos döntéseinket akarja felhasználni arra a célra, aminek az elérése a tudatalatti hiedelmeitől függ. Érzitek az ellentmondást? Tudatos cselekvéssel akarunk megváltoztatni olyat, ami valójában egy mélyen gyökerező hiedelem, vagyis az akinek Te érzed/gondolod legbelül magad, ami pedig nem más, mint a folyamatos és szüntelen vanságod. Magyarul: Nem azt vonzod be, amire sokat gondolsz, hanem azt vonzod be, aki ténylegesen vagy! Ha te egész életedben egy kishitű csóringer voltál (bocs), akkor néhány tanfolyam és 1-2 jól megírt könyv nem fogja átprogramozni a tudatalattidat akkor sem ha naponta 50x elmondod magadnak, hogy “Hiszek magamban és abban, hogy lesz szép házam, autóm, nyaralás, stb.”. Ezt az egód mondja a tudatodnak. :-) Persze ezt sokan nem tudják, így remek piacot teremtett Rhonda Byrne az útkereső vágyakozóknak és a belőlük élő élelmes üzletembereknek, akik azáltal vonzották be a sikert, hogy újabb és újabb könyvet írtak a vonzás törvényéről.

Ne értsetek félre, nem tartom rossznak ezt a kezdeményezést és tudom, hogy nagyon sokakban kapcsolt fel lámpát (többek között bennem is), csak azt szeretném, ha a rengeteg sikertelen ember, aki nem érti azt, hogy neki miért nem jön össze kapjon egy reményt, hogy igenis lehetséges. Csak egy kicsit másképp kell megközelíteni a dolgokat.

Mégis mit lehet tenni, hogyan lehet a tudatalattit megváltoztatni a saját céljaink elérésére?

Erre a rövid válasz az, hogy SOK munkával és csak hosszabb idő alatt. A vonzás törvénye elnevezésű “mítosz” eladta az embereknek azt a szokásos “mesét”, hogy kevés befektetés (elolvasol néhány könyvet, elvégzel gyorstalpaló tanfolyamokat) és tuti az eredmény. Ilyen (sajnos) NINCS. Sehol sincs. Itt van az a pont meglátásom szerint, ahol a legtöbben átverik saját magukat és ahol a fogyasztói társadalom beszippantotta az arra fogékony embereket. (Ez személyes tapasztalatom, mert egy ideig engem is beszippantott teljesen, és ezt nem szégyellem bevallani sem! :-) )

Mondok egy példát, melyet a cikk végére érteni fogsz:

A jelenlegi pénzuralmi – fogyasztói társadalomra alapuló – világrendet kb. 300 év alatt rakták össze! Háromszáz év! Az minimum 12 emberöltő. Kitalálták, pontosan megtervezték a háborúkat, azok finanszírozását, a pénznyomtatás monopóliumának megszerzését, a nemzetállamok eladósítását és fokozatosan véghez vitték. Fokozatosan, lépésről lépésre. Leszarták, hogy több generáció kihal, mire a terv megvalósul, mindig egy kicsit beljebb mentek az ajtón. A kulcsszó a fokozatosság. (Ennek elképesztő jelentőségéről írni fogok egy teljes bejegyzést egy nap!) Ezalatt az idő – 300 év – alatt a népek gondolkodásmódját és a hitrendszerét átalakították olyanná, amely megteremtette azt a világot, amit ők akartak. Az emberekből fogyasztókat gyártottak, a XX. századi médiapropagandával telenyomták az elméket félelemmel és gyönyörű birkatársadalmat hoztak létre, mely a jó pásztortól várja a megoldást az életére. A saját gondolataid és érzelmeid felelősségét meg felejtsd el… (Erről szól Duncan Shelley Elme gyilkosai c. trilógiája, ami szerintem kötelező olvasmány!) Az egyéni szinten történő eredményekhez persze nem kell 300 év, de a tervezés ugyanilyen fontos!

Visszatérve a bejegyzésem címéhez a vonzás törvénye tapasztalatom szerint azért nem működik a legtöbb embernél, mert az egy hosszú folyamat egyetlen kiragadott részecskéje, ami egy következmény és ráadásul nem is az utolsó eleme a képletnek, csak egy közbülső állomás. Vagyis érteni kell az egész folyamatot ahhoz, hogy az legyen, amit szeretnénk. A folyamat pedig ott kezdődik, hogy megvizsgálom önmagamat: Ki vagyok én? (Az önmegismeréshez egy egész élet is kevés, de a legnemesebb feladat, amit önmagaddal szemben megtehetsz!)

A kritikus hangvétel után mindazonáltal szeretnék leírni néhány – talán hasznos – gondolatot, amely segíthet az útkeresésben és abban, hogy végül megtörténjen a vonzás, amire mindannyian vágyunk.

1. Kövesd figyelemmel olyan emberek életét, akiknek a személyiséget és életútját be szeretnéd vonzani. Olvasd el az önéletrajzukat, nézd meg, hogy mit, mikor és miért csináltak és csak olyan embereket válassz példaképnek, akiknek az életük és a cselekedeteik a példázat nem pedig az, amit szövegeltek. Manapság rengeteg ember azáltal lesz sikeres, hogy a siker képletét mások – nem a saját! – példaértékű életén keresztül tanítják, de azon kívül nem túl sok saját ötletet adnak a világnak. Őket is meg kell becsülni, mert kiváló ugródeszkák, csak tőlük nem fogod megtanulni azt, amit szeretnél. Hallgass azokra, akik azt élik, amit tanítanak és szenvedéllyel, belső tűzből akarj cselekedni Te is. (Bizonyosodj meg róla, hogy tényleg úgy élnek, ahogy mondják, mert rengeteg a szájkarate bajnok!) Én folyamatosan keresem és figyelem a hiteles embereket! Az egyik kedvenc időtöltésem!

2. A tanulás egy folyamatos feladat és egyszerre több szinten történik. Nincsen csak szellemi, csak lelki és csak testi fejlődés. Ha az egyiket túlzásba viszed, vagy háttérbe szorítod, az a másik rovására megy. Egymás mellett kell fejlesztened mindent, ha tartós eredményt akarsz. Aki nagyon okos, de egészségügyi korlátai vannak önnön hibájából (mert nem hajlandó mozogni), az nem fogja elérni a kívánt eredményt, mint ahogyan az sem, aki kicsattanó egészséggel, de alapvető lexikális tudás hiányával küzd. A tartós eredményt akkor lehet elérni, ha a test + lélek + szellem azonos időben és ütemben fejlődik. Megfelelő táplálkozás, mozgás, meditáció és fókusz. Ha a tanulás egyensúlyát folyamatosan betartod, automatikusan átalakulsz belülről és nem kell akarni azt, hogy más legyél, mint ami voltál. Egyszerűen megtörténik.

3. Legyen mindig “üres a poharad”. Amikor (állítólag!) Buddhát megkérdezték, hogy hogyan tett szert olyan nagy tudásra és bölcsességre, azt válaszolta: “Mindig üres a poharam.” Ez magyarul annyit jelent, hogy a bizonyosságod soha nem gyökerezik túl mélyen a földbe és mindig képes vagy feltenni magadnak a kérdést: Mi van, ha mégsem úgy van, ahogy gondolom? Ha pedig így gondolkozol, folyamatosan hagyod, hogy új, még ismeretlen információ is bejusson az elmédbe. Ha üres a poharad, akkor tanítható vagy, ha tele van, akkor már nem. Aztán ha már rendelkezel sok-sok infóval, majd sorba rendezed őket bölcsességgel. :-)

4. Legyen terved a céljaid elérésére és minden nap tegyél hozzá egy kicsit az úthoz. A kulcs a fokozatosság, a kitartás és a folyamatos cselekvés. (Nem véletlenül említettem feljebb azt, hogy a jelenlegi világrend minek a következménye! Az elit mindig is tudta, hogy mit akar elérni, de ez időbe telik!) Cselekedeteid folyamatossága és minősége fogja meghatározni azt, hogy milyen gyorsan válsz “olyan rezgésű” emberré, akinek az életében azok a dolgok történnek meg, amelyekre vágyik.

A vonzás tehát egy folyamatos és megfelelő minőségű rezgésből fakad, mely egész lényed testi, lelki és szellemi átalakulásának az eredménye. Ha képes vagy alázattal elfogadni azt, hogy a változás időbe fog telni, akkor a te életedben is megtörténik az, amit én csak úgy nevezek, hogy a sikeres élet ösvénye (ezt persze nem a saját kisujjamból szoptam ki, hanem Kevin Trudeu: Your Wish is Your Command c. anyagából tanultam):

1. Eleinte tudattalan tudatlanságban élünk (azt sem tudjuk mit nem tudunk)
2. Később tudatos tudatlanságba kerülünk (amikor már tudjuk, hogy mit nem tudunk)
3. Aztán tudatos tudatosságba jutunk (amikor pontosan tudjuk, hogy mit tudunk)
4. Végül pedig tudattalan – tudat alatti! – tudatosságba érkezünk (amikor már a tudás életünk integrált része)

A 4. pont az az állapot, amikor nem kell akarnunk a megfelelő rezgést, nem kell folyamatosan koncentrálnunk arra, hogy az eredmények bevonzásához szükséges cselekedeteket végezzük és átalakuljunk, hanem egész lényünk és működési rendszerünk automatikusan azt teszi, ami szükséges a megfelelő minőségű rezgés létrehozásához. Olyan ez, mint amikor megkötöd a cipőfűződet reggelente és oda sem kell figyelned ahhoz, hogy jól csináld.

A cikk címében tehát hazudtam :-), mert a vonzás törvénye valójában működik, csak tudni kell, hogy ez nem egy természeti csoda, hanem egy következménye annak a belső, tudatalatti rezgésnek, ahogyan a világot szemléljük és amely szemlélet alapján cselekszünk. Emlékeztek mit írtam a Miért halt meg Steve Jobs? c. cikkemben Bruce Lipton amerikai sejtbiológus “észlelés biológiája” c. tudományáról: a DNS a gondolatmintákat örökíti tovább, vagyis amilyen a hitrendszerünk, olyan lesz a valóságunk!

Persze nehogy azt higgyétek, hogy én már itt tartok. Egyelőre azon a szinten vagyok, hogy már feltérképeztem a megfelelő infókat a haladáshoz és ráléptem az útra, de még nagyon messze van az út vége. Persze nagyon kellemes az utazás, igazából az adja a boldogságot, hogy haladok előre. Az pedig, hogy ezt meg is tudom osztani itt veled, kedves olvasóm, külön öröm számomra!

Viszont a nagy haladásban lassan elérek a kocsmához is, úgyhogy betérek egy felesre izibe’! Egészségetekre! :-)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.