Már első nap, Lucával kergetőzve elképzeltem, hogy milyen jó lesz majd mezítláb falni a kilométereket a tengerparti homokban; aztán vártam, hogy majd egyszer magamtól felébredek hajnalban, de hiába, este 11 előtt nemigen kerültünk ágyba, és a Nap is rendre kiszívta belőlem az energiát, így minden reggel 8 körül keltem. Ekkor az árnyékos erkélyünkön még kellemesen hűvös volt a Futni születtünk olvasásához, de ahhoz már késő, hogy elinduljak. Utolsó előtti reggelen beállítottam hát a telefonomon az ébresztést 6-ra. Hajnalban magamra kaptam egy rövidgatyát, meg egy pólót, és leslattyogtam a tengerpartra. Ott lerúgtam magamról a papucsot, és Rethymno felé vettem az irányt. Még épp napkelte előtt indultam, de már a város felé menet elkezdték cirógatni a napsugarak az izzadt tarkómat.

2013-07-05-33431

Csak néhány dologra nem gondoltam:

  • A homok csak a víz által frissen mosott részeken olyan kellemesen „döngölt-puha” – utam nagy részén bokáig süllyedtem bele.
  • Néhány méteren át igen intenzív talpmasszázst kaptam a kavicsoktól.
  • A part a tenger irányába mélyül, tehát ideális lett volna az egyik lábamból egy szűk arasznyit levágni, majd visszafelé lábakat cserélni.

Mindezek ellenére nagy élmény volt a tenger zúgását hallgatva, a napfelkeltében gyönyörködve futni – de inkább megtartom érdekességnek, legközelebb már nem így csinálom.

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s