Feleségemnek hála (számomra szülinapi meglepetés volt) a múlt hetet Kréta szigetén töltöttük. Minden nagyon jó volt* – leszámítva a kaját. Egy héten át minden nap szinte (80-90 %-ban) ugyan azt találni az étteremben meglehetősen kiábrándító (a három évvel ezelőtti zakynthosi sült krumplihéjat azért nem sikerült alulmúlniuk). A szállodai étkezéseket Luca se nagyon élvezte, annál inkább a vizet! Eksztázisban pancsolt, kacagott, ahogy a tenger hullámai majd’ feldöntötték, vagy éppen csak kellemesen ringatták a karúszójában lebegve. Pottyant tóba vízibicikli csúszdájáról, ugrott medencébe pörögve („csavarhúzóst”), keresett kincseket (koktélkeverő pálcákat) a víz alatt, szép kavicsokat a tengerparton – naponta több tucatszor hangzott el a szájából a kérdés: „megyünk a tengerbe/medencébe”? Mi pedig naponta több tucatszor magyaráztuk el, hogy „majd késő délután, ha már nem éget ennyire a nap”.

Eleinte még siettünk, hogy 10-ig odaérjünk a fantasztikus reggelikre, aztán később már hagytuk aludni Kismanónkat, és 11 körül reggeliztünk egy közeli pékségben. A legjobbat pedig Kostasnál ettük – ha Spiliben jársz, ki ne hagyd! 50 éve taverna ez a 120 éves házikó, melyben Kostas és családja (a képen nem a családjával látható) 20 éve látja vendégül a hozzá betérőket. Varázslatos hangulatú hely, a vízen túl itt ért a legnagyobb élmény, kitűnő társaságban töltöttük a délutánt – ezúton is köszönet érte drága orosz-gorog barátainknak! :)

*Feleségemmel egyetértésben megállapítottuk, hogy azért így sokadszorra már nem bűvöl el annyira Görögország, mint korábban.

Futás a tengerparton

Már első nap, Lucával kergetőzve elképzeltem, hogy milyen jó lesz majd mezítláb falni a kilométereket a tengerparti homokban; aztán vártam, hogy majd egyszer magamtól felébredek hajnalban, de hiába, este 11 előtt nemigen kerültünk ágyba, és a Nap is rendre kiszívta belőlem az energiát, így minden reggel 8 körül keltem. Ekkor az árnyékos erkélyünkön még kellemesen hűvös volt a Futni születtünk olvasásához, de ahhoz már késő, hogy elinduljak. Utolsó előtti reggelen beállítottam hát a telefonomon az ébresztést 6-ra. Hajnalban magamra kaptam egy rövidgatyát, meg egy pólót, és leslattyogtam a tengerpartra. Ott lerúgtam magamról a papucsot, és Rethymno felé vettem az irányt. Még épp napkelte előtt indultam, de már a város felé menet elkezdték cirógatni a napsugarak az izzadt tarkómat.

egy_het_kretan_futas_a_tengerparton_2

Csak néhány dologra nem gondoltam:

  • A homok csak a víz által frissen mosott részeken olyan kellemesen „döngölt-puha” – utam nagy részén bokáig süllyedtem bele.
  • Néhány méteren át igen intenzív talpmasszázst kaptam a kavicsoktól.
  • A part a tenger irányába mélyül, tehát ideális lett volna az egyik lábamból egy szűk arasznyit levágni, majd visszafelé lábakat cserélni.

Mindezek ellenére nagy élmény volt a tenger zúgását hallgatva, a napfelkeltében gyönyörködve futni – de inkább megtartom érdekességnek, legközelebb már nem így csinálom.

Teljes távolság: 4,21 km | Haladási idő: 27:00 | Átlagos haladási sebesség: 9,35 km/óra

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s