Október 23-a és 27-e között pár napot Münchenben töltöttünk, ott készült a fenti néhány kép, alábbiakban pedig pár tapasztalatmorzsa:
- Autóval mentünk, oda és visszafelé is végig én vezettem. Számomra meglepő volt, hogy semmivel nem volt fárasztóbb 700 km a kormány mögött (pihenőkkel 8–9 óra), mint Pécsre vagy Orosházára 200+ (2–3 óra). Odafelé szinte végig zuhogott az eső, visszafelé gyönyörű időnk volt.
- Három teljes napot töltöttünk kint, ebből kettő java része a Gemword kiállításon bolyongva telt. A harmadik nap reggele volt számomra a csúcspont, amikor az Angol kertben futottam egy nagyot. Ezen a napon sétáltunk a legtöbbet, és befizettünk egy városnéző turistabuszozásra is.
- A müncheni csapvíz nagyon finom (ellenben a budapestivel, ami – minden csapvízpropaganda ellenére – pocsék).
- Rengeteg a bevándorló: török, arab, kínai, feketebőrű (a szállodánkban Géza fogadott érkezésünkkor).
- Ott sincs kolbászból a kerítés, de az épületek az itthoniakhoz képest feltűnően jobb állapotúak, tisztábbak, és nincsenek összefújva graffitikkel.
- Apropó kolbász: továbbra se szeretem azokat a fakó színű húsrudakat, amiket – nevük ellenére – nem lehet egy lapon említeni egy jó magyar kolbásszal.
