Parasztvacsora

Három a magyar igazság – a Nemsüti és az Édesmindegy után egy pofonegyszerűen elkészíthető finomságot ajánlok a spontán gaszro-hét zárásaként.

Gyerekkorom óta imádom a kolbászt, szalonnát, krumplit, hagymát (lilát, vöröset, zöldet, fokot) – talán azért, mert már a köldökzsinóron keresztül is ízlelgettem, mivel anyukám is nagyon szerette ezeket (bár ezt a logikát követve Luca gyümölcsimádó lenne – de ez messze nem igaz). És amióta az eszemet tudom, nem szeretek pazarolni, különösen ételt kidobni, ezért a vacsora részemről gyakran készül úgy, hogy megnézem, mi van, aztán rögtönzök. Egy ilyen rögtönzés eredménye volt nemrégiben a képen látható kis „parasztminyon”.

Megmostam pár csírázásnak indult krumplit, héjastól (külön szeretem, ahogy roppan-pattan a héj a számban) felszeleteltem centi vastagságúra, betakargattam őket hagymakarikákkal, majd felraktam rájuk a kolbászkarika koronát. Egy tepsire valót készítettem belőlük, az egészet lefedtem alufóliával, aztán fél órára beraktam a 180 fokra melegített, légkeveréses sütőbe. Végül sütöttem még tíz percig alufólia nélkül is, hogy egy kicsit megpiruljanak. Krumpli-hagyma-kolbász (utóbbi lehetne szalonna vagy sonka is) – számomra megunhatatlan mennyei ízhármas!