Végre nem kellett ágak között kúsznom-másznom, futhattam elejétől a végéig – nem is akármilyen helyeken! Ez a Sorrento tényleg gyönyörű (ide még visszatérek valamikor), és változatosság terén is pazar volt az utam! Tanyák, tölgyesek, fenyvesek, egyszemélyes ösvény puha tűlevél szőnyeggel, széles köves út, síkság, meredekség, és messzenéző hegytető épületrommal, repülőszárnnyal. Idén eddigi legjobb futásom volt! De nem csak az élmény, hanem az izgalom is emelte az adrenalin szintem: miután megijesztettem két őzet, jól megijesztett két kutya. Utam egyik oldalán kerítés nélküli tanya, másik oldalán kutyaól – reméltem, hogy kidobott szemétként áll csak ott. De már rohant is felém ugatva két feketeség, egy kicsi, meg egy nagy, utóbbi mikor felugrott, szája az enyémmel egy magasságban lihegett. Megálltam, vártam mi lesz – ők pedig azt várták, hogy játsszunk (aztán megláttam mögöttük a kecskenyájat, amit őriztek). A kicsi elkísért egy darabon, aminek megkönnyebbülésem után még örültem is.
