Végre nem kellett ágak között kúsznom-másznom, futhattam elejétől a végéig – nem is akármilyen helyeken! Ez a Sorrento tényleg gyönyörű (ide még visszatérek valamikor), és változatosság terén is pazar volt az utam! Tanyák, tölgyesek, fenyvesek, egyszemélyes ösvény puha tűlevél szőnyeggel, széles köves út, síkság, meredekség, és messzenéző hegytető épületrommal, repülőszárnnyal. Idén eddigi legjobb futásom volt! De nem csak az élmény, hanem az izgalom is emelte az adrenalin szintem: miután megijesztettem két őzet, jól megijesztett két kutya. Utam egyik oldalán kerítés nélküli tanya, másik oldalán kutyaól – reméltem, hogy kidobott szemétként áll csak ott. De már rohant is felém ugatva két feketeség, egy kicsi, meg egy nagy, utóbbi mikor felugrott, szája az enyémmel egy magasságban lihegett. Megálltam, vártam mi lesz – ők pedig azt várták, hogy játsszunk (aztán megláttam mögöttük a kecskenyájat, amit őriztek). A kicsi elkísért egy darabon, aminek megkönnyebbülésem után még örültem is.

2015-03-15-39009

2015-03-15-39010

2015-03-15-39014

2015-03-15-39016

2015-03-15-39017

2015-03-15-39019

2015-03-15-39020

2015-03-15-39023

2015-03-15-39024

2015-03-15-39026

2015-03-15-39030

2015-03-15-39031

2015-03-15-39034

2015-03-15-39036

2015-03-15-39039

2015-03-15-39041

2015-03-15-39042

2015-03-15-39045

2015-03-15-39046

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s