Puha, földes-avaros talajt taposva, kellemes emelkedő vezetett be az erdőbe (ott, ahol egy hete abbahagytam) – pont jó a bemelegedéshez, induláskor kicsit kellemetlen volt a hűvös egy pólóban. Szinte végig hasonló jellegű, hangulatos erdei utakon futottam hosszan föl, aztán hosszan le – többször is úgy tűnt, mintha már jártam volna arra pár perce. De jóból nem árt a sok – legalábbis ha a természetről van szó. Annyira élveztem, hogy elkalandoztam előre nem tervezett (a térképen nem jelölt) utakra is. Amúgy hiába azonos az elnevezés: erdő – mégis mindnek más és más a hangulata. Hiába azonos a fák fajtája, vagy akár a mérete is, valami biztos különbözik: az aljnövényzet, a talaj, a domborzat, a fények… És erdő és erdő illata is más és más. Ma mennyei illatok kényeztették az orromat, amihez persze a tavasz virágai is hozzájárultak. És a fülembe is jutott a természet ajándékaiból bőven, madárcsirip formájában.
Könnyedén és gyorsan haladtam, fel se tűnt, hogy a végére bő másfél óra alatt több mint 15 kilométert pakoltam a lábaimba. Kamaraerdő: ide is visszatérek még – nagyszerű május-indító futás volt!
