A Fishingre végül meg se próbáltunk bejutni, helyette jót dumáltunk és fröccsöztünk, éjjel fél négykor feküdtem le. Nyolckor gyerekzsivajra ébredtem, egy kicsit még visszaaludtam, aztán negyed tízkor barátom telefonhívása végleg kiverte az álmot a szememből. Szerencsére minden fröccsöt vízzel kísértem, így nem vagyok másnapos, és kedvem is van a futáshoz – mostantól ez lesz a hagyomány: futva jövök, futva megyek. Előző este volt egy kis eső, lett belőle sár, belecuppanok – egy terepfutócipő így, sárosan szép igazán (később le is fényképezem).
A Nap egyre többször előbújik a pompás felhők között, nem úgy, mint tegnap, mikor végig hűs felhőtakaró alatt futhattam.
Pár hete szokásom, hogy erdei futásaim alkalmával egy-egy szimpatikus fát megölelek – ezt most se hagyom ki, a Mecsek fáit különösen szépnek látom!
E szépségek között szaladva gyorsan múlnak a kilométerek, hamarosan már az Égervölgy felé csordogáló patak hangja kísér, majd búcsút intek az erdőnek, és kiérek az aszfaltra. Itt hirtelen meggondolom magam, és másfelé megyek, mint amerre jöttem, hiszen így szeretem – a változatosság gyönyörködtet. Akárcsak a formás női test (pláne ha fut): egy ilyent követve a végén kerülök még egy kicsit a célig, ahol apukám ebéddel vár.
HALASIZSOLT 
Hozzászólás