Szlovéniai kurta nyaralásunk második két napját a tengerpart közelében töltjük. Ráadásul a Strunjan Nemzeti Parktól egy köpésre, még autóba se kell ülnöm – ez is adja magát a futáshoz, nyilván nem hagyom ki. Tengerpart, természetvédelmi terület, napkelte – ez csakis már-már sziruposan csodálatos lehet… Másfél kilométer aszfalt után érek a zöldbe, meredeken visz a földút lefelé, és itt ér az első meglepetés: a nádas-bokros növényzetből egy őz ugrik ki, és szalad az olajfák közé, majd onnan vissza a sűrűbe. A második meglepetés az erdő: olyan semmilyen. Persze nyilvánvaló, hogy összes „fogyatékossága” csupán én vagyok – pontosabban az elvárásaim.

2015-07-25-41234

2015-07-25-41236

2015-07-25-41240

2015-07-25-41241

2015-07-25-41242

2015-07-25-41244

Meredeken visz a szűk kis ösvény a tengerpartra, jobbra-balra elhajigált szemétdarabkák – ahogy az egy civilizált környéken elvárható. Naná, hogy a tengerparton is készül egy napkeltés fotó (a Nap még szerencsére a felhők mögött bujkál).

2015-07-25-41245

2015-07-25-41246

2015-07-25-41247

2015-07-25-41251

2015-07-25-41253

Vissza, föl a dombra, elfogy az út, de nem fordulok vissza, egy kis sziklamászás, gyökerekbe kapaszkodás, és felküzdöm magam egy autónyi napkeltét bámuló, mogorva, vissza nem köszönő turistáig.

2015-07-25-41254

2015-07-25-41255

2015-07-25-41256

2015-07-25-41257

Nyílt terep, olajfák, földút (egy rajta átfutó nyúl), erdő, kilátás a tengerre, a térkép szerint arra visz az út tovább, egész le a partra, de ott csak egy pucér pasast találok.

2015-07-25-41258

2015-07-25-41259

2015-07-25-41260

Vissza fel, hamarosan vége a zöldnek, üdülők jönnek, aztán a sólepárló, ami mellett a tervek szerint egy vékonyka földnyelven elfutok, de itt munkások dolgoznak (vagyis néznek csodálkozva), és egy kutya is van velük. Jobbnak látom megkérdezni, érdemes-e tovább mennem – azt mondják nem, forduljak vissza.

2015-07-25-41261

Innen öt kilométernyi aszfaltút visz a szállásunkig, először hosszan, meredeken felfelé, ültetvényeket és rajtuk álló aranyos kis házakat összekötve, és én már nagyon unom, az egyik udvaron álló őzek se lelkesítenek, (m)elegem van, percenként nézem a telefonomon a térképet, várom, hogy a pozíciómat jelölő kék pötty az utamat jelölő kék vonal kezdetéhez érjen.

2015-07-25-41262

2015-07-25-41263

2015-07-25-41264

Egy nagy kemping mellett futok el, aztán rácsatlakozok az ellenkező irányból már ismerős útra. A dombtetőről újra látom Izola kikötőjét az óvárossal – ami majd’ két órája, mikor az éppen kelő Nap még a felhők mögött bujkált, sokkal szebb volt –, már csak másfél kilométer, és végre vége.

2015-07-25-41272

Úgy érzem, idei legkevésbé élvezetes futásom volt. De már nyújtás közben kezdenek megszépülni az emlékek, élvezem, ahogy szétárad bennem a fáradtság és a szomjúság, élvezem a hűtőben levő sör gondolatát, de mielőtt megiszom, még következik egy szürreális beszélgetés a szomszéddal, akivel most ismerkedek meg. A Szlovákiából érkezett Buscsan (én legalábbis így értem a nevét) rajongva néz rám kék szemeivel, és issza tört angolsággal elmakogott szavaimat. Én pedig pár perccel később a sörömet, miközben a futásom közben készült fotókat nézegetem, és már nem is igazán értem, miért éreztem ezt olyan rossznak. Tetszenek a képek – még jó hogy fotóztam!

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s