Tegnap azt csináltam, amit gyerekkoromban: autót tologattam – akkor egy kézzel, könnyedén, míg most két kézzel is nehézkesen. Hiába no, annyival nem lettem erősebb, hogy azt az 1,3 tonnányi különbséget ne érezzem jelentősnek. Ugyanis tegnap gyakoroltam, hogy mi lesz ma hajnalban, ha nem indul az autónk, ahogyan ez egyre gyakrabban előfordul. Most pedig elfordítom a kulcsot, és máris jár a motor; kár előre izgulni, meg úgy általában is – írtam már? Háromnegyed óra az út Mártélyig, majdnem végighallgatom Hamvas Béla: A tao virágai hangoskönyvet (másodszor).

2015-12-26-43036

2015-12-26-43038

Legutóbbi orosházi látogatásunkkor Mindszenttől Mártélyig futottam, most Mártélytól folytatom az utam dél felé, Hódmezővásárhely irányába. Nyújtás közben kutyaugatást és kakaskukorékolást hallgatok – de csak tompán, vastag ködtakarón átszűrve. És akárcsak két hónapja, most is a gátról indulok: balról tanya és szántóföld, jobbról ártéri erdő kísér; fölöttem villanyoszlop-sor húzza vezeték-hálóját, és mosódik bele a szürkeségbe. Majdnem hat kilométeren át követem, és a terv szerint még egyszer ennyi lenne a visszafordulásig, de ott akkor partra húzott csónakok vonzanak a Tisza partjához, és a víz mágnesként térít el a következő nyolc kilométeren.

2015-12-26-43045

2015-12-26-43046

2015-12-26-43048

Egy bácsival beszélgetek, rendszeresen sétál erre, míg asszonykája horgászik, vagy akkor is, ha nem. Még húsz évet kíván magának, azt mondja, akkor nyolcvan lesz – kevéssel is beéri. Elköszönök, és belemerülök a madarakkal, fákkal benépesített, ködös vízparti mesevilágba…

2015-12-26-43049

2015-12-26-43051

2015-12-26-43053

2015-12-26-43054

2015-12-26-43056

2015-12-26-43057

2015-12-26-43058

Sárban keréknyom, keréknyomban paták nyoma, hozzájuk teszem sajátomat. Próbálok visszatalálni a gáthoz, de örülök, hogy nem sikerül – szántóföldek magányos és kisebb csoportokban álló fái adnak fenséges díszletet; később pedig magas lábakon álló, télre elhagyott házikók szórakoztatnak, mielőtt ráfordulok a gátra.

2015-12-26-43059

2015-12-26-43061

2015-12-26-43062

2015-12-26-43066

2015-12-26-43067

2015-12-26-43069

2015-12-26-43070

2015-12-26-43071

2015-12-26-43072

2015-12-26-43074

2015-12-26-43075

2015-12-26-43076

2015-12-26-43077

2015-12-26-43079

2015-12-26-43080

2015-12-26-43082

Visszafelé jobbról a tanya és a szántóföld, balról az erdő – a ködbe vesző villanyoszlop-sorról pedig eszembe jut, hogy a köd is egy gyönyörű szimbólum, a mai ember pont így él: az orra hegyéig lát.

2015-12-26-43084

Az autóval a gát tetején álltam meg a biztonság kedvéért, de most sincs helye gyerekkori szórakozásnak, kulccsal indul a gép, és indulhat A tao virágai is (harmadszor).

874 mesés, gyönyörű, csodálatos, lenyűgöző, hangulatos, fantasztikus, nagyszerű, remek, misztikus, szürreális, és unalmas, egyhangú, nehézkes kilométeren át futottam 2015-ben (tavaly 888 volt – ej, mennyivel szebb szám [és ej, mennyire nincs jelentősége]). Azt hiszem, az imént minden idén elhasznált jelzőt felsoroltam, nem tudom, mi marad jövőre. Mindenesetre kívánok mesés, gyönyörű, csodálatos, lenyűgöző, hangulatos, fantasztikus, nagyszerű, remek, misztikus, szürreális, és legfőképpen kihívásokkal teli, tartalmas új évet!

Élő és létező

Tiprás és eltiportatás, falás és fölfalatás: ez az élet. Ruhaként viselni tiprást és eltiportatást, falást és fölfalatást: ez a lét. Aki szeszélyét követi, az életbe burkolózik. Aki szükségletét követi, a létbe burkolózik. Aki viharosan szeret, gyűlöl, sóvárog, undorodik: ez az élő. Aki nyugodtan viseli az összefüggőt: ez a létező. – Weöres Sándor

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s