Szellemi útravaló helyett ezúttal szellemi útitársat „viszek magammal”. Ervin az első ember, akivel együtt futok. Lélektársamnak érzem, jókat beszélgetünk – pedig korábban elképzelhetetlennek tartottam, hogy futás közben beszélgessek valakivel; akárcsak azt, hogy Korzikán fogok futni valaha (pontosabban erre egyáltalán nem is gondoltam). Hálás vagyok, hogy így van. Korzika hangulata lenyűgöző, és erről képtelen vagyok bármit is írni, ezt át kell élni!
Tegnap délután a képen tőlem jobbra látható hegycsúcson jártunk.
Drágaságaim eldugtak egy rózsaszín szív alakú postitet az egyik cipőmben, de ezt csak futás után veszem észre. Csak sejtem, hogy az lehetett ráírva: „Jó futást!” Ez teljesült!
HALASIZSOLT 
Hozzászólás