Számomra az eddigi legnehezebben befogatható Hamvas mű, valószínű kicsit könnyebb lett volna megemésztenem olvasás útján, mint hangoskönyvként hallgatva. Viszont „kárpótolt” az addigi nehézségekért az utolsó három rész, ami ezzel kezdődik (sajnos a folytatást nem találtam meg elektronikusan, hang alapján begépelésre pedig nem vállalkozom – pedig szívesen idéznék belőle többet is):
Azonosság csak egy van. Az egyetlen azonosság.
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?