Utolsó svájci reggelünkön napsütésben indultunk hazafelé, útba ejtve egy különleges hangulatú kis városkát, Zermattot, ahol néhány kivételtől eltekintve (pl. mentők, tűzoltók) csak elektromos meghajtású járművek közlekedhetnek. A jellegzetes formájú Matterhorn csúcsát is volt alkalmunk megcsodálni, de mire rászántam magam a fotózására, felhő mögé bújt. De ez a nap már nem is a fotózásról szólt, minden túra vége felé elérkezik a telítődés állapota, mikor már szinte semmi nem olyan különleges, hogy meg akarjam örökíteni. Pedig az, Svájc nagyon is különleges, de remélem, ezt már az elmúlt napok fotói is kellőképpen bizonyították!

Hazafelé még meg kellett állnunk Brigben, hiszen két Brigi is volt a csapatunkban; majd túratársainkat a Milánó közelében levő reptéren hagyva – egy maradékokból rögtönzött fenséges útszéli lakoma után – Ervin barátommal hozzákezdtünk ezer kilométeres éjszakai utunk felgöngyölítéséhez. Ezúton is köszönöm, hogy része lehettem e felejthetetlen Cinto-kalandnak!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s