Felejthetetlen őszi (fotós*)kalandok Norvégiában és Korzikán

Ígértem, hogy részletesebben is hírt adok majd az őszi norvégiai és korzikai (fotós*)túrákról, melyeken lesz szerencsém bemutatkozni a Cinto túravezetőjeként. A túrákról részletesen olvashatsz a Cinto oldalán – Norvégia (10 nap: szeptember 29-től október 8-ig), Korzika (10 nap: október 23-tól november 1-ig) – most itt arról mesélek, hogyan lettem a Cinto csapat része, mit adott nekem ez a kapcsolat, és mire számíthatsz, ha velünk tartasz.

Hét éve, 2009 tavaszán egy barátom javaslatára jelentkeztem a Cinto korzikai fotóstúrájára, akkor ismerkedtem meg a túraklub vezetőjével, Ervinnel (az említett túrát nem Ervin vezette). A túra felejthetetlen élmény volt, és valahogy Ervinnel se felejtettük el egymást – igaz, csak nagyon ritkán, de időről időre kerestük a másikat. 2012 őszén Norvégiába utaztam a Cintoval (erről itt blogoltam – ezt a túrát se Ervin vezette); tavaly ősszel pedig kikértem Ervin véleményét az akkor induló Futográfus honlapommal kapcsolatban. Erre – bulvárosan leegyszerűsítve és rövidre fogva – azt a választ kaptam, hogy legyek Cinto túravezető. Feleségemmel történő egyeztetés után – akinek azóta is kimondhatatlanul hálás vagyok a támogatásáért – örömmel vállaltam a felkérést.

Így az idei tavaszom igen mozgalmasra sikerült: még a korzikai túrán készült fotóimat se dolgoztam föl, mikor már indultunk Svájcba. Ezeket a túrákat még nem én vezettem: Korzikán fotós szakmai vezetőként voltam jelen, Svájban pedig „potyautasként” térképeztem fel leendő fotóstúrá(i)nk helyszíneit. És végre immár valóban együtt utaztunk Ervinnel, nem csak úgy rémlett, hiszen korábban is azt éreztük, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Csodálatos, lélekemelő élményekben volt részem: megismerkedtem Tamással – aki a tervek szerint Norvégiába is velünk tart majd –, először futottam nem egyedül (majd harmadmagammal), elhagytam az állványom, és ami a legfontosabb: nagyon jófej csapatok jöttek össze ezúttal is; és túráról túrára mérhetetlenül gazdagabb emberként tértem haza – mint ahogyan minden eddigi Cinto túrámról, mert soha nem maradt hiányérzetem, úgy érzem, mindig mindenből kihoztuk a maximumot. „Nagy kalandok kis csoportoknak” – mióta ismerem, szerelmes vagyok ebbe a szlogenbe!

Ezen az izgalmas utazáson, amit földi életnek hívunk, a földrajzi értelemben vett helyek felfedezése tapasztalataim szerint belső felismerésekkel, egyfajta szellemi emelkedéssel is együtt jár. Még izgalmasabb, ha ezt az élményt megoszthatom másokkal is, például Veled. Szóval ha van kedved és lehetőséged, jelentkezz az őszi norvégiai és korzikai (fotós*)túrákra – mesés hangulatok várnak ránk!

*A fotós szót azért tettem mindannyiszor zárójelbe, mert nem előfeltétele a jelentkezésnek, hogy fotósként gondolj magadra. Akkor se fogsz unatkozni, ha csak egy kompakt fényképezőgéppel indulsz útnak, vagy netán csak a mobiltelefonoddal készülsz fotózni; mert ha érdekel a képek világa, megannyi téma fog megszólítani, és te örömmel engedelmeskedsz majd a hívásnak.

További fotóim → Norvégiáról és → Korzikáról.