Szellemi útravalóm:

Nem ragyog ott a Nap, sem a Hold és a csillagok,
nem fénylik a villám sem, még kevésbé a tűz.
Minden csakis ezt a fényt tükrözi vissza,
az Ő fénye ragyogja be ezt az egész mindenséget.

(Upanisadok)

Már csak negyed óra a napkeltéig, de még sötét ködben gurulok az autóban – a szántóföldről három őz figyel.

Isteni eredetű teremtő lény vagyok. De e tudás realizációja többnyire elmarad. Ide-oda pattogok a társadalom flipperasztalán a végső soron önmagam alkotta ütközők között. Nem így a futásaim során: leállítom a motort, kilépek a csendbe, és megkezdem egy gyönyörű új lény teremtését!

Szeretem a ködöt, de a változatosságot is – utóbbit a talajviszonyokban kapom meg: futok puha tölgylevél avarban, sárban, hóban, jégen…

…végig ködben.

Paták kopogását hallom, majd öt felém vágtató ló képe kerül a ködvászonra.

Kíváncsiságukat nem tudom, vagy inkább nem akarom kielégíteni – a vállaim fölött „füstölgő” hatalmas orrlyukak láttán egyre határozottabban azt érzem, hogy ennél már nem szeretnék közelebbi viszonyba kerülni a(z egyébként barátságosnak tűnő) patásokkal, és inkább tovább futok.

A fotókat OnePlus 3 telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).

200×200 km projekt

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s