Négy nap múlva lesz pontosan három éve, hogy ketten egy csapatot alkotunk. 2019. június elsején ő éppen 10 hete, én pedig majd’ 45 éve láttuk meg a napvilágot. Azóta minden reggel örülünk egymásnak; és nem telik el olyan nap, hogy ne csalna mosolyt az arcomra tollseprű farkával, lifegő szőrgatyájával, fülének hegyezésével vagy lobogásával; és ne…
Tovább
4 órára állítottam az ébresztőt, 3:59-kor ébresztem a testem. Meglepetten lépek ki az ajtón a zuhogó esőbe, ugyanis nem hallottam odabentről (talán épp most szakadt le az ég). Bizonyára csak egy kis helyi zápor lesz, hisz a telefonos applikációm szerint egy napon belül nem várható csapadék. Erről az időjáráson keresztül is megnyilvánuló, bizonytalanságokkal teli világról…
Tovább
Még csak néhány lépésnyit fontunk mai kalandunk fonalába, mikor Cimbi megáll, és figyel; megállok én is, figyelek. Az így létrejött, nagyjából 20 méter oldalhosszúságú figyelem-háromszög harmadik csúcsán egy termetes vaddisznó áll. Bundás barátom már tudja, hogy ilyenkor mit (nem) kell tennie, de azért megszokásból halkan mondom felé, hogy „marad!” Ő szót fogad, a vaddisznó pedig…
Tovább
Szellemi útravalóm: Az igazi vallás a végtelent keresi, az örököt és kapcsolatot az isteni valósággal. És miközben az ember igazi vallásosságában keresi az örököt, felmerül benne az a kérdés, hogy: hátha önmagát keresi? Hátha ez a végtelen, ez az örök isteni valóság benne van az emberben, magában hordja, hátha önmaga? Ahogy Pascal mondja: Tu ne…
Tovább
Szellemi útravalóm: Az elemek élete mindig az égés egy fajtája. Van szél, különösen a tengeren, amelyik nem fúj valahonnan valahová, nem folytonos, tehát nem olyan, mintha tehetetlenül zuhanna valahonnan lefelé. A tengeri szél ritmikus, lebegtet – mintha a levegő meggyulladt volna. A szél nem áramlás, nem fújás, hanem lobogás. Egészen tűzszerű – lángszerű –, mint…
Tovább
Szellemi útravalóm: Nem tudatos a belső tárgyakról, nem tudatos a külső tárgyakról, nem mindkét felé tudatos. Nem puszta tudat-tömeg, nem tudatos, sem nem nemtudatos; láthatatlan, túl van a hétköznapi viszonyokon, megragadhatatlan, jegyek nélküli, elgondolhatatlan, leírhatatlan; esszenciája egyedül önmaga tapasztalása, a megnyilvánult világ elnyugvása. Békés, áldott és nem-kettős. Ezt tartják a Negyediknek, ez az Ātman, ezt…
Tovább
Szellemi útravalóm: Az életlehelet bizony a Nap, az anyag pedig a Hold. (…) A teremtmények éltető erejeként kél fel az ezernyi sugarú, száz formában haladó, mindenség-formájú, aranyló, mindentudó, legfelsőbb, fényességes, egyetlen, hevét sugárzó Nap. (Upanisadok)
Tovább
Szellemi útravalóm: Nem ragyog ott a Nap, sem a Hold és a csillagok, nem fénylik a villám sem, még kevésbé a tűz. Minden csakis ezt a fényt tükrözi vissza, az Ő fénye ragyogja be ezt az egész mindenséget. (Upanisadok) Már csak negyed óra a napkeltéig, de még sötét ködben gurulok az autóban – a szántóföldről…
Tovább
Szellemi útravalóm: Más a jó és más a kellemes; e kettő eltérő célhoz köti az embert. Aki közülük a jót ragadja meg, annak üdvös sora lesz, ám aki a kellemest választja, elvéti célját. (Upanisadok) Holdnyugtakor indulok – a Hold épp az erdő fáival bélelt ágyába készül lefeküdni.
Tovább
Szellemi útravalóm: Teljes Az. Teljes Ez. A teljesből a teljes lép elő. A teljesből a teljeset elvéve mégis megmarad a teljesség. (Upanisadok) Olvadás, madárcsicsergés, köd, arany fények, vörösbarna levelek – meséljenek a képek!
Tovább
HALASIZSOLT 