Szellemi útravalóm: Az igazi vallás a végtelent keresi, az örököt és kapcsolatot az isteni valósággal. És miközben az ember igazi vallásosságában keresi az örököt, felmerül benne az a kérdés, hogy: hátha önmagát keresi? Hátha ez a végtelen, ez az örök isteni valóság benne van az emberben, magában hordja, hátha önmaga? Ahogy Pascal mondja: Tu ne…
Tovább
Szellemi útravalóm: Az elemek élete mindig az égés egy fajtája. Van szél, különösen a tengeren, amelyik nem fúj valahonnan valahová, nem folytonos, tehát nem olyan, mintha tehetetlenül zuhanna valahonnan lefelé. A tengeri szél ritmikus, lebegtet – mintha a levegő meggyulladt volna. A szél nem áramlás, nem fújás, hanem lobogás. Egészen tűzszerű – lángszerű –, mint…
Tovább
Szellemi útravalóm: Nem tudatos a belső tárgyakról, nem tudatos a külső tárgyakról, nem mindkét felé tudatos. Nem puszta tudat-tömeg, nem tudatos, sem nem nemtudatos; láthatatlan, túl van a hétköznapi viszonyokon, megragadhatatlan, jegyek nélküli, elgondolhatatlan, leírhatatlan; esszenciája egyedül önmaga tapasztalása, a megnyilvánult világ elnyugvása. Békés, áldott és nem-kettős. Ezt tartják a Negyediknek, ez az Ātman, ezt…
Tovább
Szellemi útravalóm: Az életlehelet bizony a Nap, az anyag pedig a Hold. (…) A teremtmények éltető erejeként kél fel az ezernyi sugarú, száz formában haladó, mindenség-formájú, aranyló, mindentudó, legfelsőbb, fényességes, egyetlen, hevét sugárzó Nap. (Upanisadok)
Tovább
Szellemi útravalóm: Nem ragyog ott a Nap, sem a Hold és a csillagok, nem fénylik a villám sem, még kevésbé a tűz. Minden csakis ezt a fényt tükrözi vissza, az Ő fénye ragyogja be ezt az egész mindenséget. (Upanisadok) Már csak negyed óra a napkeltéig, de még sötét ködben gurulok az autóban – a szántóföldről…
Tovább
Szellemi útravalóm: Más a jó és más a kellemes; e kettő eltérő célhoz köti az embert. Aki közülük a jót ragadja meg, annak üdvös sora lesz, ám aki a kellemest választja, elvéti célját. (Upanisadok) Holdnyugtakor indulok – a Hold épp az erdő fáival bélelt ágyába készül lefeküdni.
Tovább
Szellemi útravalóm: Teljes Az. Teljes Ez. A teljesből a teljes lép elő. A teljesből a teljeset elvéve mégis megmarad a teljesség. (Upanisadok) Olvadás, madárcsicsergés, köd, arany fények, vörösbarna levelek – meséljenek a képek!
Tovább
Szellemi útravalóm ezúttal is az Upanisadokból való: (…) a föld az elől levő hang, az ég a reá következő hang, a tér a kettejük találkozási pontja, a szél a közöttük levő kapcsolat. Biciklicsengő hangját hallom, és mikor már kezdem elképzelni Piroskát, amint bringán teker az erdőben az arasznyi hóban a nagymamájához, rájövök, hogy a madarak…
Tovább
Lappföldre repülésem alatt kezdtem el olvasni feleségem karácsonyi ajándékát, az Upanisadokat, ebből viszem magammal szellemi útravalóm: Az upanisadok misztikájának legkiemelkedőbb vonása a létezés különböző tartományainak összekapcsolása, eredendő egységük megmutatása. Ezt a misztikus egyesítést még következetesebben viszik véghez, mint a bráhmanák és az áranjakák, hiszen az egyes létszférák létezői közötti titkos megfelelések megállapítása helyett egyre inkább…
Tovább
Szellemi útravalóm: Megtanultam a zenét, de nem csináltam, s azóta tudással, de irigység nélkül hallgatom. Megtanultam egy sereg tudományt, mesterséget és művészetet, értek hozzájuk, de nem csinálom, s így érdektelenül tudom azokat élvezni. Csak még az írásról kell majd leszoknom, s akkor abban is féltékenység nélkül tudok gyönyörködni. (…) A fák, vagy az ég, a…
Tovább
