Szellemi útravalóm ezúttal is az Upanisadokból való:
(…) a föld az elől levő hang, az ég a reá következő hang, a tér a kettejük találkozási pontja, a szél a közöttük levő kapcsolat.
Biciklicsengő hangját hallom, és mikor már kezdem elképzelni Piroskát, amint bringán teker az erdőben az arasznyi hóban a nagymamájához, rájövök, hogy a madarak csilingelnek, vagyis csicseregnek. Megállok, próbálom meglesni az énekeseket, de ekkor ágak reccsennek, és egy vaddisznócsorda vonulása követeli a figyelmem.
A kurva már elment, bokáig érő, puha hóban futok lefelé – szeretem!
És ismét gazdagodtam egy – mondhatni bagatell – felismeréssel: nincsenek rossz döntések, csak döntések vannak, ha másfelé futok máshol vagyok, de akkor ott vagyok jól. A következtetés pedig lehet, hogy elsőre meredek, de megcáfolhatatlan: soha nincs mit megbánni, és nincs miért bocsánatot kérni.
A fotókat OnePlus 3 telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?