Szellemi útravalóm ezúttal is az Upanisadokból való:

(…) a föld az elől levő hang, az ég a reá következő hang, a tér a kettejük találkozási pontja, a szél a közöttük levő kapcsolat.

Biciklicsengő hangját hallom, és mikor már kezdem elképzelni Piroskát, amint bringán teker az erdőben az arasznyi hóban a nagymamájához, rájövök, hogy a madarak csilingelnek, vagyis csicseregnek. Megállok, próbálom meglesni az énekeseket, de ekkor ágak reccsennek, és egy vaddisznócsorda vonulása követeli a figyelmem.

A kurva már elment, bokáig érő, puha hóban futok lefelé – szeretem!

És ismét gazdagodtam egy – mondhatni bagatell – felismeréssel: nincsenek rossz döntések, csak döntések vannak, ha másfelé futok máshol vagyok, de akkor ott vagyok jól. A következtetés pedig lehet, hogy elsőre meredek, de megcáfolhatatlan: soha nincs mit megbánni, és nincs miért bocsánatot kérni.

A fotókat OnePlus 3 telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).

200×200 km projekt

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s