Lappföldre repülésem alatt kezdtem el olvasni feleségem karácsonyi ajándékát, az Upanisadokat, ebből viszem magammal szellemi útravalóm:

Az upanisadok misztikájának legkiemelkedőbb vonása a létezés különböző tartományainak összekapcsolása, eredendő egységük megmutatása. Ezt a misztikus egyesítést még következetesebben viszik véghez, mint a bráhmanák és az áranjakák, hiszen az egyes létszférák létezői közötti titkos megfelelések megállapítása helyett egyre inkább a legmagasabb szintű, az összes létezőt egyesítő kapcsolatot kutatják.

Ketten indulunk futni, mint általában. A kényes kurva már az indulásnál kezdi a nyavalygást, és aztán kitartóan folytatja: „Jaj Zsolti, miért hozol már megint ilyen hideg helyre?! Lefagy a kezem, fázik a lábam! Miért jó ebben a bokáig érő hóban futni?! Vigyél vissza az autóhoz, haza akarok menni!” Persze nem fogadok szót. Csak nagyon ritkán hallgatok rá. De őt ez nem érdekli, és csak mondja: „Itt akarsz futni?! Te tisztára hülye vagy! Egyáltalán, mire jó ez az egész?!” Nem veszi észre, milyen gyönyörű helyen vagyunk, pontosabban nem is figyel rá – csak testének nyűgjeivel foglalkozik, nagyon nem vagyunk egy hullámhosszon…

„Már térdig ér a hó, és nem érzem a lábujjaimat a hidegtől! Miért arra mész Zsolti? Egyre távolodunk az autótól! Minek kell mindenhova befutni?!” – nyavalyog tovább a kurva, de már egyre kevesebbszer szólal meg. Próbálok nem foglalkozni vele, megszoktam már, hogy egy jó darabig rinyál, aztán úgyis abbahagyja…

Title

Látod ezt, érzed, érted végre, hogy miért? – kérdezném a kis kurvát, de már nincs sehol. Jól sejtettem, hogy most is így lesz, a vége felé mindig eltűnik…

Végre egyedül vagyok, hullafáradtan állok a hóban, süt rám a Nap, és nem tudok betelni a fenséges látvánnyal.

És csak fényképezem…

…fényképezem…

…fotózom…

…fotografálom…

…futografálom…

…és futok…

…míg meg nem érkezem.

Úgy sejtem, a kis hisztis kurva legközelebb is jön velem, mert tudom, hogy neki is tetszett. Tudom, mert jól ismerem. Őt ismerem a legjobban. Hülye kis ribanc, mégis szeretem – vagy legalábbis elfogadom. Titkon azért remélem, hogy egyszer majd teljesen eltűnik az életemből…

A fotókat OnePlus 3 telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).

200×200 km projekt

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s