Még csak néhány lépésnyit fontunk mai kalandunk fonalába, mikor Cimbi megáll, és figyel; megállok én is, figyelek. Az így létrejött, nagyjából 20 méter oldalhosszúságú figyelem-háromszög harmadik csúcsán egy termetes vaddisznó áll. Bundás barátom már tudja, hogy ilyenkor mit (nem) kell tennie, de azért megszokásból halkan mondom felé, hogy „marad!” Ő szót fogad, a vaddisznó pedig elindul felém, de miután észrevesz (korábban csak Cimbivel szemezett, és a hallása úgy tűnik, nem olyan jó), a házak irányába kitérve menekül… A keskeny ösvényen keresztül elkezdem magamba engedni a még sötétzöld erdőt – majd felmegyünk a hegytetőre randevúzni a Nappal, hogy aztán újra alámerüljünk az árnyékba…
Visszafelé a napvitorlán agyalok, ami mától kapható a Lidl-ben 6999 forintért. Jól jönne az árnyék dél körül a teraszon, és délután a függőágyban. A háromszög alakút, vagy a téglalap formájút vegyem meg? Netán mindkettőt? Próbálom fejben modellezni, hogyan lenne praktikus, hogy a nap bármely szakában komfortos legyen a teraszon ülés és a függőágyban fekvés. Netán azt az egy-egy órát, amikor épp nincs a kívánatos helyeken árnyék, hagyjam ki? Végül hosszas tervezgetés után határozott örömmel tölt el a lehető legjobb megoldás megtalálása: nem kell, nem veszem meg!
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?