Túlnyomórészt lakott területen sétálunk, sokféle ház, sokféle (feltételezett) emberélet, életsors nyomai mellett lépdelünk… Jólesőn állapítom meg, hogy egyiet se cserélném a sajátomra. A közeli 10-es út zaja mindenütt hallható, és a magénszféra többnyire igencsak alulméretezett: sűrűn lakott a terület. Igaz, otthonról nem látom a Dunát, de ezért bőven kárpótól, hogy a Pilis lábánál, akácfáim kikötőjében horgonyoz függőágy-hajóm.
Amúgy cseppet sem meglepő módon az idő által megszépített házak tetszenek leginkább – ahogyan sétánk végén, a temető síremlékei közül is azok szólítanak meg, melyek felszínét már megharapdálta a múlandóság (nem mellesleg ezek többségéről még egyfajta tipográfiai ízlésesség is tükröződik – az újkeletűekkel ellentétben).
„Túlélve a zöldrobbanást” a tavasz most leginkább illataival nyűgöz le, és varázsol körém pazar hangulatokat.
HALASIZSOLT 
Vélemény, hozzászólás?