Túlnyomórészt lakott területen sétálunk, sokféle ház, sokféle (feltételezett) emberélet, életsors nyomai mellett lépdelünk… Jólesőn állapítom meg, hogy egyiet se cserélném a sajátomra. A közeli 10-es út zaja mindenütt hallható, és a magénszféra többnyire igencsak alulméretezett: sűrűn lakott a terület. Igaz, otthonról nem látom a Dunát, de ezért bőven kárpótól, hogy a Pilis lábánál, akácfáim kikötőjében horgonyoz függőágy-hajóm.

Amúgy cseppet sem meglepő módon az idő által megszépített házak tetszenek leginkább – ahogyan sétánk végén, a temető síremlékei közül is azok szólítanak meg, melyek felszínét már megharapdálta a múlandóság (nem mellesleg ezek többségéről még egyfajta tipográfiai ízlésesség is tükröződik – az újkeletűekkel ellentétben).

„Túlélve a zöldrobbanást” a tavasz most leginkább illataival nyűgöz le, és varázsol körém pazar hangulatokat.

Fotók és útvonal (Strava)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.