Szellemi útravalóm ezúttal is René Guénon A mennyiség uralma és az idők jelei című könyvéből való:

A materialisztikus attitűd, akár a nyílt és tételes materializmusról legyen szó, akár egy egyszerű „praktikus” materializmusról, az emberi lény pszichofiziológiai alkatának egészén tényleges és nagyon fontos változásokat idéz elő. Nincs is ebben semmi meglepő, és valóban, csak körül kell néznünk ahhoz, hogy észrevegyük: a modern ember teljesen immúnissá vált minden olyan befolyás számára, ami nem ütközik érzékeibe; nemcsak felfogóképessége válik egyre korlátozottabbá, hanem – ezzel párhuzamosan – érzékelésének területe is fokozatosan beszűkül. Ennek eredménye a profán nézőpont egyfajta megerősödése, ugyanis ez a nézőpont a felfogóképesség defektusából született, vagyis egy korlátozottságból, és ez a korlátozottság – egyre hangsúlyosabbá válva és egyre nagyobb területre kiterjedve – maga látszik igazolni a szóban forgó nézőpontot, legalábbis azok szemében, akikre hatással van. Valóban, ezek után még mi indokolhatná a modern ember számára egy olyanfajta létezés elfogadását, amelyet sem érzékelni, sem elgondolni nem képes, vagyis mindazét, amely leleplezhetné előtte magának a profán szempontnak az elégtelen és téves voltát?

(15. fejezet: A „hétköznapi élet” illúziója)

Mikor legutóbb erre jártam, Hollád és Balatonszengyörgy határánál fordultam vissza Balatonberény felé – most innen folytatom utam Kéthely irányába. Néhány méterenként megállásra „kényszerít” a szőlőültetvényes dombokat vöröslőn ölelő égbolt látványa.

És mikor a fényhozó főszereplő is színpadra lép, az maga az ünnep – különösen Badacsonnyal a társ-szerepben.

Kis kitérő a Szent Donát kápolna – kár lenne kihagyni.

„Soktörzsű juharfa / természeti érték” – hirdeti a tábla.

És „itt van az ősz, itt van újra, s szép, mint mindig, énnekem”.

„Basszameg, ez de kibaszott gyönyörű” – bocsánat, de szó szerint idézem a gondolatom (a képek persze „nem adják vissza” – de hogy is adhatnák, hisz e gyönyörűségek bennem vannak).

Egy vöröses hosszúfarkú kapaszkodik fel a fán, elsőre mókusnak nézem, csak később nyugtázom, hogy kevésbé bozontos a farka, és hosszabb, hengeres teste van – valószínű egy nyestet látok (futásaim során először). Miután észrevesz, gyorsan leszalad a fáról, és eltűnik a szemem elől.

Ezúttal is különleges helyeken járok, nádfedeles házak között, melyek nincsenek bekerítve…

…és legtöbbjük régóta el van hagyva.

A fotókat OnePlus 3 telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).

200×200 km projekt

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s