Miután valaki ellopta a biciklim, első gondolataim ezek voltak

  • nincsenek véletlenek (ez szinte mindig az első gondolataim egyike),
  • ha nincs biciklim, nem kell javítani,
  • ha nincs, nem foglal helyet sem a garázsban,
  • egy nyűggel kevesebb,
  • veszek egy futó hátizsákot, rakok bele ételt, italt, és ezután futok biciklizés helyett.

De miután tisztult a kép, beláttam: aszfalton, autók között rendszeresen futni egyáltalán nem szeretnék, a (terep)futás legyen továbbra is hétvégi ünnep; és biciklire szükségem van!

A Decathlon ár-érték arányban verhetetlennek tűnik, szimpatikus, hogy mindent ki lehet próbálni, nagy a választék, és ha már a futócipőm kivételével a futócuccaimat is ott vettem, gondoltam, próbáljuk meg ott a biciklit is. Szeretem a jó minőségű dolgokat, de sajnálok sokat költeni bármire. Belátom, van ebben némi ellentmondás, de a spórolást belém nevelték: így nőttem fel, ez volt a szülői (anyai) példa (megjegyzem: ezt nem is bánom).

Miután kipróbáltam a legolcsóbb MTB-t, egy Rockrider 340-est, nem találtam benne kivetni valót, nem hiányzott róla semmi lényeges. Nem hiszem, hogy akkora a különbség minőségben, mint amekkora árban mutatkozik a legolcsóbb és a drágábbak között – inkább azt tartom valószínűnek, hogy az alacsony árú modellel akarják bevonzani a vásárlót, hogy elcsábulhasson a drágábbak irányába, melyeken jóval nagyobb a profit. Ha csak fele annyi ideig fogja bírni, mint ameddig egy az árának kétszereséért kapható bicikli bírná, már megérte, mert utóbbi élettartamának felénél ismét új bringám lesz, és addig se volt lekötve „egy (olcsó) bringányi” pénzem (az inflációval most az egyszerűség kedvéért ne foglalkozzunk). Egy szó mint száz, 2018 első munkanapján megvettük a Rockrider 340-est.

Tegnap volt alkalmam először egy hosszabbat tekerni vele, és továbbra is jó vételnek tűnik, élveztem a számomra új teleszkóp lengéscsillapító hatását a „csúcsminőségű” pilisborosjenői utakon; egyedül az ülése kényelmetlen kicsit (túl kemény), és a hátsó tengelyre jól jönne még egy kisebb fogaskerék a nagyobb áttételhez. És az utolsó kilométeren azt is kipróbáltam, hogy milyen tolni, ugyanis a hátsó kerék Pilisborosjenő egyik kátyújában defektes lett. Remélem, ez nem lesz rendszeres (előző bringám kereke több mint másfél évtized alatt kb. kétszer lyukadt ki)!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s