Felébredek, 3 óra 55 percet mutat kijelző, és már megint nem ébresztett a telefonom – de a belső órám ezúttal is hibátlanul működik, pontosan most van itt az ideje, hogy felkeljek.

Szellemi útravalóm Horváth Róbert egyik előadása (A Végső ideái és a metafizikai abszolútum elnevezései), ezt hallgatom útközben az autóban.

Hogyan írhatnám le a leírhatatlant? Az örök nagy küzdelem a szavakkal… Feladom, és a könnyen szavakba önthető „tényekre” szorítkozva lejegyzem, hogy a Pilisszántói kőfülke közelében láttam egy borzot egészen közelről (futó kalandjaim során mindössze másodszor); illetve jóval később egy nyúl kölyköt még közelebbről (a dombról lefelé épp elém szaladt, majd rám pillantva villámgyorsan vissza).

No és persze a fényekkel megragadható illúzió-morzsák:

A nagyi biztos örül neki:

A fotókat Huawei P20 Pro telefonnal készítettem, és Adobe Photoshop Lightroommal konzerváltam (lapozható galéria a bejegyzés végén).

200×200 km projekt

Futográfus archívum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.